2.fejezet-1D nap

Sziasztok!

Igen,igen tudom,hogy későn hoztam a részt pedig megígértem,hogy októberben hozom,de el voltam foglalva az iskolával,a családommal és a magánéletemmel. De mivel őszi szünet van ezért gondoltam most felrakom a rész. Sajnos nem tartottam be az ígéretemet,ezért sajnálom mindenkinek. HA minden rendben megy akkor novemberben felrakok még egy részt. De nem ígérem. Most viszont itt az új rész,olvassátok és kommenteljetek vagy lájkoljatok,mert akkor gyorsabban jönnek a részek,mert akkor tudom,hogy tetszik nektek. Jó szórakozást és további kellemes pihenést!!

Pitbull-Timber feat Kesha lyrics

Másnap reggel boldogan keltem fel,mert eszembe jutott,hogy ma van az 1D nap. Tudom,nem kéne ennyire örülnöm ,mert ha véget ér ez a nap akkor szomorú leszek. De nem leszek az! Szerzek egy nagyszerű élményt és ennyi. Ígérem,nem fogok szomorkodni. Szóval,miután felkeltem gyorsan elintéztem a reggeli teendőimet a zuhanyzással együtt. A zuhanyzás után felöltöztem a kedvenc sportos ruhámba,ami egy fehér sportmelltartóból,egy fekete,ujjatlan  Nike pólóból,egy szürke rövidnadrágból és az elmaradhatatlan rózsaszín Nike cipőből áll. Tudom,nem vörös vagy kék,de azért még tetszik. Gyorsan összefogtam a hajam egy lófarokba majd indultam ki a szobámból amikor hirtelen eszembe jutott,hogy fel kéne hívni a csajokat. Gyorsan meg is tettem,de Zoe-nak azt mondtam,hogy hozzon 2 gitárt,Chloe-nak pedig azt,hogy hozzon piknikkosarat és készítsen néhány szendvicset. Ezenkívül megmondtam nekik,hogy a szokásos parkhoz jöjjenek és hogy 11:30-ra legyenek ott és mindent elmondok. Miután ezt is elintéztem elindultam lefelé de a lépcső tetején hangokat hallottam,ezért (tudom nem szép) hallgatóztam.

- Niki,a nővéred még mindig alszik? - ha jól hallottam kérdezte Zayn. Mire készülsz Zayn?

- Nem tudom. - válaszolta a húgom.

- Akkor keltsük fel! - kiáltott fel Harry. Meg ne merjétek!

- Haver,ugyan erre gondoltam. - mondta Zayn és ha jól sejtem közbe mosolyog is.

- Fiúk,én nem ajánlom,mert ha valaki fel kelti nagy baj lesz. - mondta Niki a teljes igazságot. Na,ideje csatlakozni.

- Igaza van Zayn. Az aki felébreszt engem az nagyon megkeserüli,mert azon a valakin én bosszút állok. Nem szólók hozzá,elveszem valami fontos dolgát,kínos helyzetbe hozom vagy akár széttöröm a kedvenc dolgát. Például egy tükröt. Ugye Niki? - mondtam miközben mentem le a lépcsőn majd karba tett kezekkel álltam meg a kis bagázs előtt. Zayn nyelt egyet amikor meghallotta a tükör szót. Niki-t azért kérdeztem meg,mert vele már eljátszottam. Szegénynek,letéptem a Barbie babájának az egyik fejét,de utána vettem neki egy másikat kiengesztelésképpen,ami sokkal jobb.

- Igazat mond Zayn. Én már megjártam,nem ajánlom neked is. - mondta Niki majd kacsintott egyet nekem. Na ideje játszani egy kicsit Zayn-nel! - Képzeld,nekem letépte a kedvenc Barbie babámnak a fejét majd az összes testrészét és végül kidobta a kukába. De még nem is vett nekem másikat kiengesztelésképpen. Úgy,hogy vigyázz Zaynie!! - mondta a húgom teljesen úgy mintha megtörtént volna ez az egész. A fiúk rám néztek mire én egy gonosz mosolyt ejtettem nekik,de végig Zayn szemébe néztem. A végén annyira nem bírtam tovább,hogy elröhögtem magam,de később már Niki sem bírta. A fiúk csak értetlen fejet vágtak. Miután kiröhögtük magunkat,megszólaltam:

- Szép volt Niki! Mehetnél színésznek. - mondtam neki majd le is pacsiztunk.

- Köszi. Te is jó voltál! - mondta mosolyogva. - Láttad az arcukat a végén? Nagyon röhejes volt! - mondta Niki,de a végén már elnevette magát velem együtt,mert az eszembe jutatta.

- Halló!!?? Itt vagyunk! - kiáltottak fel majd durcás arcot vágva elfordultak.

- Tényleg,most hogy mondjátok, mit is kerestek itt? Tudtommal nincs még dél. - közöltem velük majd az óránkra néztem ami 11:15-öt mutatott. Basszus,mindjárt elkések!! A választ meg sem várva gyorsan a konyhába siettem,ahol megfogtam egy müzli szeletet és már rohantam is a szobámba. Megfogtam a tornatáskám,beleraktam a focilabdát és már rohantam is.

- Héj!! Hova-hova? - kérdezte Liam.

- Megyek a közeli parkba,oda gyertek ti is fél óra múlva,addig érezzétek itthon magatokat. - mondtam a fiúknak akik bólintottak,mire én Niki felé fordultam. - Niki,mondd meg anyának,hogy a parkba mentem és hogy későn jövök. Puszi - hadartam el majd a választ meg sem várva becsuktam az ajtót és elindultam a kedvenc parkomba. Az volt benne a legjobb,hogy öt percre volt a házunktól,ezért bármikor el tudtam/tudok menni. Miközben mentem megettem a müzli szeletemet,ami nagyon finom volt. Adott egy kis erőt a játékhoz!! Öt perc múlva már a parkban voltam,ahol rögtön megpillantottam a csajokat,ezért gyorsan oda is mentem.

- Sziasztok! - köszöntöttem őket egy-egy öleléssel.

- Szia! - mondták teljesen egyszerre ,mire összenéztünk majd el is nevettük magunkat.

- Szóval mért is kellett eljönnünk és hozni 2 gitárt és egy piknikkosarat? - kérdezte Zoe. Elmeséltem nekik mindent,az elejétől a végéig. A mondandóm végén kíváncsian fürkésztem az arcukat.

- Hú - mondta Chloe,Zoe pedig csak bólintott. Körülbelül 3 percig csendben voltak,amikor hirtelen mind a ketten kérdéseket tettek fel nekem.

- Na és mit tervezel? - kérdezte izgatottan Chloe,mire Zoe fejbe kólintotta.

- Ha itt van egy focilabda,egy piknikkosár és 2 gitár akkor biztos,hogy Roxi egy babazsúrt rendez a fiúknak. Szerinted mit? - kérdezte Zoe nevetve Chloe-tól.

- Jó,csak kérdeztem - tette fel védekezésképpen a kezét a barátnőm,de már ő is nevetett. Miután kinevettük magunkat Zoe megszólalt:

- Na és hol vannak a sztárocskák? - kérdezte mosolyogva.

- Otthon hagytam őket és azt mondtam nekik,hogy fél óra múlva jöjjenek,amiből letelt már 20 perc. - válaszoltam,viszont a végén elmosolyodtam. Igen,ha én egyszer a barátnőimmel vagyok akkor gyorsan telik az idő. Lehet,hogy 1 órát kellett volna mondanom?

- Miért is? - kérdezte Chloe. Azt tudni kell,hogy Chloe az egyetlen közülünk,aki ismeri a fiúkat,de nem úgy mint egy őrült rajongó,aki mindet tud róluk csak egyszer érdeklődött irántuk.

- Azért,mert azt akarom,hogy melegítsünk be a játékhoz és,hogy ne előttük kelljen. - mondtam majd felálltam a padról és neki álltam volna melegíteni,ha valaki meg nem fogja a csuklom. Hátra fordulva Zoe-val találtam szembe magam.

- Nekem van egy jobb ötletem - mondta mosolyogva majd elengedte a csuklom a telefonjáért nyúlva,amin elindította a Pitbull-Timber ft Kesha számot. Először elnevettem magam,de utána csatlakoztam hozzájuk. Ha mi egyszer elkezdjük ezt akkor mindig én éneklek,mert a lányok szerint jó a hangom (szerintem nem). Zoe és Chloe táncolnak mögöttem,de én is szoktam csatlakozni hozzájuk,úgy hogy nem maradok ki a táncból sem. Mikor elkezdtem énekelni,néhányan felfigyeltek ránk ezért ide is jöttek,nézni minket. Soha nem voltam mások előtt lámpalázas csak néha-néha. De most nem voltam az. Ezért mikor elkezdtem énekelni és táncolni teljesen kizártam a külvilágot. Csak a zenére és a táncmozdulatokra figyeltem. Én,ha elkezdek énekelni vagy táncolni akkor senkire sem tudok figyelni. Mindig ha táncolok minden érzelmet próbálok belesűríteni,hogy az emberek tudják mit érzek. Mindig ha énekelek akkor elképzelem magam abba az esetbe ami a dalról szól. Akár szerelem,akár szomorúság vagy bármilyen más érzelem. Az éneklés során a hangommal mutatom ki az érzelmeket. Hihetetlenül hangzik,de igaz!!! Most sem változtattam semmin. A táncolással kifejeztem minden érzelmet a buli kapcsolatán. Minden mozdulatot lazán csináltam,de ami a legfontosabb,hogy önmagamat adtam. Ha egy táncot megtanulsz akkor rendesen is táncold el,de ha a tánc olyan,hogy önmagadat kell adnod akkor tedd is azt!! Ne feszengj,ne csináld kőkeményen,hanem vigyél bele lazaságot és add önmagad!! Az éneklésnél most a boldogságot fejeztem ki. Boldogan énekeltem a rap részt is,de azt inkább lazán. Na,de most vissza a jelenbe. Szóval a barátnőimmel énekelek és táncolok egy olyan parkba ,ahol általában kevesen vannak,de most sokan,mert itt egy műsor található? Érdekes,bár nem örülök annak,hogy néznek,mert csak szórakozunk nem műsor vagyunk. De legalább kint vannak a természetben. A zene végéhez közelítettünk amikor én ki engedtem a hajam és úgy folytattam. Annyira beleéltem magam,hogy észre se vettem amikor már vége volt a zenének. Hirtelen Chloe bökte meg az oldalam,hogy hajoljak meg,ezért gyorsan meg is tettem majd megköszöntem,hogy néztek minket. Az emberek elszállingóztak én pedig mentem a vizemért és a labdáért. Mikor visszamentem a lányokhoz épp mondani akartam hogy ez tök jó volt,amikor a távolban a sztárocskákat láttuk meg. Annyira megijedtem,hogy a labdát és a vizet kiejtettem a kezemből,ami a földön landolt. Lehet látták azt ahogy énekeltem és ahogy táncoltunk! A lányokra néztem akik szintén ijedt arcot vágtak .A fiúk közelítettek majd amikor elénk értek elröhögték magukat az arcunk láttán. Én gyorsan észhez tértem és dühös pillantásokat lövelltem a szememmel mire valamennyire abbahagyták. A lányok előtt tapsoltam egyet,mire ők is észhez tértek és ugyan úgy cselekedtek mint én,azaz dühös pillantásokat lövelltek a fiúk felé és karba tett kezekkel álltunk ellőttük. A fiúk erre már teljesen abbahagyták a nevetést és félénken tekintettek ránk. Annyira untam már,hogy csak állunk egymás szemben és azt várjuk ki fog cselekedni először,hogy a csendet én törtem meg.

- Na jó,mennyit láttatok? - kérdeztem őket egy kicsikét talán dühösen. Mi van?! Nem szeretem,ha sztárocskák megnézik ahogy táncolok meg énekelek,mert úgy is azt mondják,hogy nagyon jó volt,de csak azért,mert nem akarnak megsérteni,ezért helyette hazudnak a szemedbe. Utálom az olyan sztárokat!!!

- Hát…tudod az elejétől - mondta félénken Zayn,de gyorsan hozzá tett még egy mondatot. - De nagyon jó volt!! - mondta és felmutatta a két hüvelykujját,a többiek csak bólogattak igazat adva Zayn-nek. Mi a lányokkal megforgattuk a szemünket és közbe mondtuk hozzá a "Persze,persze" szöveget. Egyébként a lányoknak is ugyan az a véleményük,mint nekem,ezért értünk egyet.

- Tényleg,nem hazudunk - mondta Louis,mire én oda kaptam a fejem,amit észre is vett és észrevétlenül kacsintott egyet. Erre én lehajtottam a fejem,mert zavarba jöttem. Várjunk csak,én mért jöttem zavarba amikor nekem nem is tetszik Louis? És mi volt ez a kacsintás? Most ezzel a cselekedetével meg akart nyugtatni,hogy igazat mondanak vagy elárulta a többieket?? Egyáltalán mér gondolkozok Louis Tomlinson-ról??? Túl sok a miért. Annyira belemerültem a gondolkodásba,hogy akkor tértem észre,mikor valamelyik fiú a nevemen szólított.

- Mi? Bocsi,csak elbambultam - mondtam a fiúknak,mivel nem tudom kikérdezte meg.

- Azt mondtam,hogy nagyon jól énekelsz és táncolsz. - mondta Niall,mire én megköszöntem. - Egyébként mér nem indultál az X-faktorba? - kérdezte,mire mindenki engem nézett a válaszomat várva. De jó,most ismerkedtem meg velük és már is hazudhatok nekik! Érezhető az irónia?

- Sohasem jutott eszembe - mondtam nekik,de véletlenül sem néztem a szemükbe. Most nem megy úgy,mert akkor lebukok.

- Hazudsz - mondta ki kerek-perec Louis,mire felé fordítottam a tekintetem. Honnan tudja?! Ennyire átlátszó?

- Miből gondolod? - kérdeztem tetetett ártatlansággal.

- Két okból. Egy; Nem nézel ránk. Kettő; A medálodat piszkálod. Azok piszkálják a medáljaikat,akik idegesek vagy hazudnak. Mivel te nem vagy ideges,ezért csak hazudsz. - mondta Louis egy gúnyos mosollyal. Na,nem! Nem Tomlinson fog nyerni!

- Az,hogy nem rátok nézek az azért van,mert nem tudom melykötők szemébe nézzek. A medálokat pedig nem csak akkor piszkálják,ha idegesek vagy hazudnak. Lehet akkor is,amikor szomorúak vagy zavarodottak. - vágtam vissza. Ezt neked Tomlinson!

- Igen,de te egyik sem vagy a kettő közül. Mellesleg szép medál. Violinkulcs,ami a zenét szimbolizálja - erre lehajtottam a fejem és a medálomat piszkáltam. - Tudtad,hogy azoknak akiknek van medálja,az mindig ahhoz kapcsolódik amit szeret? Mint nálad. Violinkulcs,mert a zenét imádod. Röviden,a zene az életed. - Az utolsó mondatnál felkaptam a fejem. Honnan tudja? Nem mondtam

meg neki tegnap,de akkor honnan találta ki? Valamilyen látnok ő?!

- Honnan gondolod ezeket? Titokban valamilyen látnok vagy? - kérdeztem Louis-t,de ő elnevette magát.

- Nem,nem vagyok az. - mondta mosolyogva majd folytatta. - Egyébként négy okból. Első; Ott van a medálod,ami a zenéhez kapcsolódik,mivel violinkulcs. Második; A bokádon van egy violinkulcs tetkó,ami alá az van írva,hogy "A zene az életem". Ismerős nem? - kérdezte gúnyosan,de nem várta meg,hogy válaszoljak,hanem folytatta. - Harmadik; A padon két gitár van amit gondolom azért hoztál,hogy használjuk. Negye……

- Honnan veszed,hogy én tudok gitározni? - vágtam a szavába.

- Egyszerű. Mivel a zene az életed,ezért biztos,hogy valami hangszeren játszol. És ahogy elnézlek - itt végig mért tetőtől-talpig - nem hegedűn játszol. - mondta mosolyogva,mire én elnevettem magam. Hát,az már biztos,hogy nem hegedülök.

- Oké. Mi a negyedik ok? - kérdeztem tőle mosolyogva.

- A negyedik indok pedig az,hogy most láthattunk titeket táncolni és téged énekeli. - mondta,mire én elismerően bólintottam. - Egyébként egy plusz dolog. - kezdte,én pedig kíváncsian figyeltem. - A negyedik tulajdonságod a foci. - mondta egy győztes mosollyal,mire nekem golf nagyságú szemeim lettek. Na,ne! Ezt,hogyan találta ki?!

- Oké,ezt honnan veszed? - kérdeztem tőle nevetve.

- Onnan,hogy a földön van egy focilabda,amit gondolom azért hoztál,hogy játszunk vele. - mondta Louis,majd lemutatott a földre,ahol tényleg a labda volt. Felvettem,majd Louis szemébe nézve kérdeztem.

 - Miből gondolod,hogy én játszani fogok? Mi van,ha csak azért hoztam,hogy ti játszatok amíg én beszélgettek a barátnőimmel? - folytattam a faggatózást,és a labdát odadobtam Louis-nak,aki elkapta,majd a hónalja alá rakta.

 - Az milyen lenne már,hogy az 1D napon hagysz minket játszani amíg te beszélgetsz? Egyszeri alkalom,hogy a One Direction-nal lehetsz. És mivel sportos alkatod van innen lehet tudni,hogy legalább két dolgot sportolsz. Foci és tánc. - mondta mosolyogva,majd folytatta. - Szóval a négy tulajdonságod a(z):éneklés,táncolás,gitározás és focizás. Na megmondtam vagy megmondtam? - kérdezte mosolyogva,mire megforgattam a szemem. Ego kinyilvánítása;pipa.

- El kell ismernem,hogy szép volt Tomlinson! - mondtam mosolyogva miközben aprókat bólintottam.

- Köszönöm - hajolt meg,mint egy úri ember,ezért elnevettem magam,de később már ő is. Miután kinevettük magunkat körbe néztem és láttam,hogy a többiek már a padon ülnek és beszélgetnek. Hirtelen a fülem mögött megéreztem egy leheletet,de mivel tudtam,hogy Louis az ezért nem ijedtem meg,hanem figyeltem,mit mond.

- Egyébként,bírom az olyan lányokat,mint téged. Tehetséges,sportos,laza és gyönyörű. - mondta suttogva,mire lehunytam a szemem. Most komolyan Louis azt mondta,hogy bír? Meg azt,hogy gyönyörű? Akkor most nekem bókolt? Na jó,nem foglalkozok vele ( dehogynem:-D).

- Louis,gyere már és ne csajozz! - kiabálta Harry,nekem meg egyből kipattantak a szemeim.

- Duguljál Harold! - üvöltött vissza Louis,de a hirtelen hangtól összerezzentem,ami Louis-nak is feltűnt.

- Bocsi - simogatta meg a karom,majd a labdával együtt futott a többiekhez. Az érintése nyomán bizsergést éreztem,ami miatt meglepődtem,mert eddig akikkel együtt voltam,azoknál nem tapasztaltam ilyet. Még egy kis ideig álltam ott,majd felvettem a földről az üvegemet és csatlakoztam a többiekhez.

- Na srácok,arra gondoltam,hogy a mai nap folyamán focit fogunk játszani utána piknikezni,ahol kérdezhettek tőlünk. Hoztunk gitárokat is,hogy majd azt is használjuk. - mondtam el nekik a mai tervem,mire mindenki bólintott,de mikor Louis felé néztem ő még kacsintott is egyet,amit viszonoztam is. Ez meg mi volt? Visszakacsintottam Louis-nak? Na nem,csak képzelődtem!! Ez nem történt meg!!

- Fiúk,válasszatok csapatkapitányt! - adtam ki a parancsot.

- Louis - kiáltott fel mindenki míg Louis kihívóan nézett rám.

- Oké. Lányok? - fordultam feléjük válaszra várva.

- Te - böktek felém mire én bólintottam.

- Fiúk,mivel ti öten vagytok mi meg hárman,ezért az egyikőtök át jön hozzánk. - mondtam nekik.

- Mért,nem boldogultok? - kérdezte gúnyosan Louis miközben előre lépett egyet.

- Tudod,kell egy kapus. Bár,hogy most jobban belegondolok lehet,hogy nem is kell hisz úgyse fogsz betalálni. Nem igaz? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel és közben én is előreléptem egyet. A többiek erre a háttérben "húúú"-ztak.

- Ha ennyire biztos vagy akkor fogadjunk. Ha vesztesz táncolnod kell,de csak nekem - mutatott magára és megnyalta az alsó ajkát.

- Nem fogok sztriptíz táncolni. Felejtsd el! - mondtam dühösen Louis szemébe.

- Én nem is arra gondoltam,csak egy egyszerű táncra - tette fel védekezésképpen a kezeit. - De én mondom melyik zenére. - mondta komolyan a szemembe. Fogadjam el? Mi van ha veszítek? Csak nem egy erotikus zenére kell táncolnom. Ugye?! De ha nem fogadom el akkor nem is tudom meg. És aki mer,az nyer.

- Tudod mit,oké. Benne vagyok. Viszont ha te veszítesz akkor egy szál alsónadrágban kell táncolnod amit utána kirakunk a youtube-ra. Mehet vagy esetleg visszalépsz? - kérdeztem tőle vigyorogva. Egy kis ideig gondolkodott majd a száját épp nyitotta amikor Liam félbe szakította.

- Louis,gondold át. Ha veszítesz az a banda kárára is mehet. - mondta Liam.

- Nyugi Liam,mindent át gondoltam. - mondta Louis majd felém fordult és a kezét nyújtotta.

- Benne vagyok - mondta mire én is kezet nyújtottam majd kezet fogtunk. Ahogy a kezem az övéhez ért olyan érzésem támadt,mintha áramütést vezettek volna belém. Ahogy kezet fogtunk a tekintetünk is találkozott és onnantól kezdve nem tudtam elfordulni. Mind a ketten álltuk egymás tekintetét. Én elvesztem az ő tengerkék szemébe,de ahogy láttam ő is az enyémbe. A meghitt pillanatot a többiek köhögése zavart meg,amit eddig teljesen kizártam. Gyorsan elengedtem Louis kezét és lehajtottam a fejem,hogy ne lássák a többiek a rák vörös fejem. Miután megembereltem magam a lányokra néztem és felvontam a szemöldököm,majd a fiúk felé böktem. A lányok értették a jelzésem és csak vállat vontak,mire én bólintottam. Szóval,rám hagyták a döntést! Gyorsan végig néztem a fiúkon észrevétlenül,hogy megnézzem kinek van a legsportosabb felszerelése,amit szerencsére nem vettek észre. Két ember maradt a választásomból:Niall és Louis. Mivel Louis-sal fogadtam,ezért vele nem lehetek egy csapatba,így maradt Niall. Miután eldöntöttem,hogy ki lesz velünk,hátra fordultam a lányokhoz,akik beszélgettek. Szerencsére Zoe észrevett,ezért megbökte Chloe-t,majd felém bökött. Miután Chloe is észrevett,kérdő tekintettel néztek rám,mire én hangtalanul eltátottam Niall nevét. A lányok egyetértően bólintottak,majd tovább beszélgettek. Akkor ha megfelel,csapjunk a lecsóba!

- Horan - szóltam oda Niall-nek,de mindenki felkapta a fejét. - A mi csapatunkban leszel. - mondtam neki mosolyogva. A fiúk között,Louis kivételével,mindenki ledöbbent. Louis ahelyett,hogy ledöbbent volna kihívóan mosolygott rám. A lányok már a nevetésüket próbálták visszafogni. Hát,azt meg kell hagyni,hogy a fiúk arca minden pénzt megért volna!

­ Hogy-hogy? - kérdezte Niall amikor már valamennyire észhez tértek.

- Egyszerű. Te vagy a legsportosabb ruhában,plusz sokat hallottam rólad. - kacsintottam Niall-re,majd odamentem hozzá és megfogtam a vállát. - Bízz bennem,megnyerjük. - mondtam neki mosolyogva.

- Végül is nekem mindegy. - vonta meg a vállát,mire egy puszit adtam az arcára.

- Köszi - mondtam neki hálásan mosolyogva. - Na,akkor kezdődhet a játék? - kérdeztem,mire mindenki felkiáltott. Ezen én csak megforgattam a szemem majd elindultam a csapatomhoz. Mikor oda értem,Niall-nek elmondtam a tervünket,ő pedig elmondta a srácok taktikáit. A lányokkal nagyon meglepődtünk,mert amiket mondott Niall a fiúkról,az érdekes. Louis-nak még saját elnevezései is vannak. Mikor mindent megbeszéltünk,elindultam a félpályához,ahol már Louis várt.

- Ki kezdi? - kérdeztem tőle,mire elvigyorodott és ezt mondta:

- Kő-papír- olló - mondta teljesen komolyan a szemembe,mire elnevettem magam.

- Komolyan? - kérdeztem a nevetést visszafojtva,de mire Louis bólintott megint elnevettem magam. Csak nevettem és nevettem mire Louis megfogta a vállam amire abbahagytam de annyira hogy még levegőt sem vettem.

- Úgy látom megtaláltam a gyengepontod. - mondta egy önelégült vigyorral az arcán. - Na,de térjünk a lényegre. Felőlem kezdhetek ti is csak kezdjük el.

- Ne! Döntsük el! - mondtam és kinyújtottam a kezem ökölbe. Louis huncutul nézett rám és ő is kinyújtotta a kezét. A játékból kiderült,hogy Louis-ék kezdenek.

- Sok sikert a győzéshez! - mondta Louis miközben kezet fogtunk. A kézfogás közben magához rántott olyan közelre,hogy éreztem a leheletét az arcomon. - Már alig várom hogy nekem táncolj. - mondta vigyorral az arcán.

- Azt majd meglátjuk Tomlinson! - mondtam neki sejtelmesen majd visszamentem a csapathoz. A lányokkal és Niall-lel megbeszéltük a tervet majd elkezdtünk játszani. Az első 45 percben a végeredmény 2-2 lett. Negyed órát pihentük közben átterveztük a tervet. Pihenés után folytattuk a játékot. Kemény küzdelem ment a két csapat között aminek meg lett a végeredménye. Az utolsó 5 percben 3-2 volt az állás,Louis-ék javára. A lányokkal kiterveltünk egy jó tervet,amit végre akartunk hajtani,csak az volt a baj,hogy a végén kapufába rúgtam (merthogy én lőttem) és ezzel vége is lett a játéknak. Azaz vesztettünk és én táncolhatok Louis-nak. Szuper. (Irónia)

- Gratulálok - ráztam kezet a fiúkkal. - Akkor most gyertek együnk. - ahogy kimondtam a mondatott mindenki rohant a padhoz. A lányokkal leterítettünk egy lepedőt a földre,kiraktuk a szendvicseket és az üdítőket majd nekiálltunk enni. Evés közben beszélgettünk,nevettünk és sokat meg tudtunk egymásról.

- Hé Roxi, - szólt Niall - nem szeretnél nekünk játszani a gitáron? - kérdezte a többiek pedig egyetértően bólogattak.

- Eltaláltad,nem - mondtam Niall-nek vigyorogva,aki szomorúan lehajtotta a fejét. - Na,jó - sóhajtottam majd elkértem a gitárt Zoe-tól.

- Mit hallhatunk? - kérdezte Louis,mire rá néztem majd szó nélkül kacsintottam egyet. Elhelyeztem a gitárt a kezemben és elkezdtem játszani. Demi Lovato-This is me. Csak beleéltem magam a zenében,nem foglalkoztam semmi mással. Ellazultam,csak én voltam és a zene,senki más. A dal közepén vettem észre,hogy énekelek is,de a többieket nem zavarta. A végén felnéztem és mindenki mosolygott rám. Miközben végig néztem rajtuk a szemem megakadt Louis-on. Ő engem nézett,én őt. A dal végéig őt néztem majd miután vége lett,levetem róla a szemem és a gitárt kezdtem nézni. Őszintén féltem a véleményüktől,ezért nem néztem rájuk. Eddig csak a lányoknak játszottam és a családomnak,de senki másnak nem. Még a volt barátomnak sem.

- Mért nem nézel ránk Roxi? - kérdezte Liam,mire ránéztem. - Félsz a véleményünktől? - én csak egy aprót bólintottam,mire mindenki kuncogott kivéve én,aki értetlen fejet vágott.

- Egyáltalán nem kellett volna félned,mert egyszerűen gyönyörűen énekelsz és nagyon jól játszol a gitáron. Látszik rajtad,hogy szereted a zenét. - mondta Harry mire mindenki egyetértően bólintott.

 - A zene az életed - mondta Louis mire rámosolyogtam és ő is rám. - Mióta gitározol?

- 10 éve. - mondtam mire a fiúknak leesett az álla. A lányokkal mi csak nevettünk rajtuk. Ahogy észhez tértek Niall meg is szólalt.

 - Egy lány több ideje gitározik,mint én. - fújta ki a levegőt. - Asszem bele kell húznom. - mondta mire mindenki elnevette magát még ő is. Beszélgettünk még majd hét körül összepakoltunk és elindultunk vissza a lakáshoz. Haza felé mindenki csendben ment egymás mellett. A lakás előtt mindenki elbúcsúzott mindenkitől majd a lányok elindultak.

- Nagyon jó volt a nap és örülök,hogy veletek töltethettem a napomat One Direction. - mondtam mosolyogva majd a végén el is nevettem magam. A fiúk megöleltek,puszit adtak majd beszálltak az autóba amivel jöttek,de Louis még maradt.

- Mit szeretnél? - kérdeztem tőle mire megölelt amit természetesen viszonoztam. Miközben öleltem beszívtam illatát,hogy el ne felejtsem ha már utoljára találkozunk. - Remélem még találkozunk. - mondtam a mellkasába.

 - Biztos - suttogta a fülembe majd elengedett,de előtte adott egy hosszú puszit a homlokomra. Ahogy a szája a bőrömhöz ért kirázott a hideg,jó értelemben. - Jó éjszakát Roxi - suttogta majd elkezdett távolodni.

 - Jó éjszakát Louis - mondtam neki én is majd beszállt a kocsiba,ami rögtön elindult és elment. Én beléptem a házba,ahol finom illatok jöttek a konyhából,ezért oda indultam,ahol az egész családot találtam.

 - Milyen volt? - kérdezte anya.

 - Jó volt. Nagyon jó - mondtam mosolyogva miközben leültem és neki láttam a kajának. Vacsora közben elmeséltem mindent,na jó nem mindent a fogadást kihagytam,de minden mást elmondtam. Kaja után felmentem a szobámba,elmentem fürödni. Fél órán át fürödtem majd kiszálltam a vízből,megtöröltem magam egy törölközővel,felvettem a pizsamámat és visszamentem a szobámba. Elköszöntem anyáéktól és Nikitől majd befeküdtem az ágyamba. Alvás előtt még egyszer lejátszódott a fejemben a mai nap eseményei majd két gyönyörű kék szemmel aludtam el.

Bejelentés

Sziasztok!!

Nagyon sajnálom hogy nem voltam itt több mint két hónapja de el voltam havazva. Táborok,új suli,készülés,stb. Röviden annyit szeretnék mondani hogy legkésőbb szeptember végén vagy október elején várható az új rész. Ezt megígérhetem!! Annyit szeretnék kérni hogy kommenteljetek,lájkoljátok mert akkor gyorsabban jön az új rész. Utolsó mondandóm hogy azt most ígérhetem hogy ha lassan is de lesz 2.évad.

Ennyit szerettem volna mondani,további jó estét és készüljetek a holnapi napra!!

Jó éjszakát és hatalmas puszi mindenkinek!!😙😙❤❤

1.fejezet-Találkozás

Sziasztok drágáim!

Bocsánat,hogy ilyen későn hoztam meg az új részt,de nagyon el voltam foglalva. A lényeg,hogy itt van egy új rész!!!!! Megpróbálok gyakrabban hozni új részeket,de nem ígérek semmit!

Jó szórakozást,és várom a véleményeket!

Puszi!!!!

Kesha-Tik Tok

Mikor kiderült,hogy én nyertem köpni-nyelni nem tudtam. Nem azért,mert egy őrült rajongó vagyok,aki szétszedi a fiúkat,mert annyira imádja őket hanem azért,mert ÉN nyertem,aki a mai napig nem is ismerte őket. Bárki lehetett volna a közönségből,de nem, ÉN lettem. Én,aki nem is ismeri őket! Én,aki valaha először látta és hallotta őket! Én,aki még a neveket sem tudta! Ez lehetetlen! De ahogy azt már mondtam legalább szereztem egy felejthetetlen élményt Nikinek és magamnak. Úgyis ez egy egyszeri alkalom lesz két ok miatt.

1. Ők utaznak tovább mi meg maradunk itt és soha többé nem látjuk egymást maximum koncerteken,de az ritka esett közé tartozik.

2. Nem vagyunk gazdagok,ami azt jelenti,hogy koncertekre nagyon ritkán fogunk jönni,most is ez csak egy kivételes alaklom.

A lényeg az,hogy ha már ÉN nyertem akkor használjuk ki és tegyük boldoggá a szeretteinket,azaz ebben az esetben Nikit.

Szóval miután véget ért a játék folytatódott a koncert. Nekem a zenéjük nagyon tetszik azt most már eldöntöttem. A koncert végéig szórakoztak,hülyéskedtek és természetesen énekeltek. Másfél óra után véget ért a koncert. Eljött a találkozás ideje.

- Izgulsz húgi? Találkozol a kedvenc bandáddal - mondtam a húgomnak,aki ide-oda ugrált.

- Nagyon,nagyon,de nagyon izgulok. Annyira örülök Roxi,hogy velem jöttél - mondta Niki.

Megfogtam Niki kezét a biztonság kedvéért és elindultunk hátra. Hátul már várt ránk egy hatalmas ember,aki eligazított minket,hogy hova menjünk. Miután megmondta,megköszöntünk és elindultunk. Minden egyes lépéssel közelebb jutottunk a célhoz. A szívem hevesen dobogott,a kezem egyre izzadtabb lett,de hogy mitől azt nem tudom. Lehet azért,mert én most ismertem meg őket és nem akarok semmi rosszat mondani. Mi van ha valamelyiket megsértem? Ha valamelyikkel rossz lesz a viszonyom? Vagy ha az egész banda utálni fog,akkor mi lesz? Semmi nem lesz,mert úgysem találkozunk legközelebb csak egy egész napot kell eltöltenem velük utána nem is fogunk találkozni SOHA TÖBBÉ. Annyira elgondolkoztam ezen,hogy észre se vettem,de már az öltöző ajtaja előtt álltunk.

- Niki,ne csinálj semmi hülyeséget! Ne legyél őrült rajongó! Jó? - Kérdeztem a húgomat,aki válaszul bólintott. Vettem egy mély levegőt majd kifújtam és kopogtam. Az ajtót Liam nyitotta.

- Sziasztok! Te nyertél ugye? - Bólintottam. - Szuper! És a kis hölgy? - Kérdezte tőlem,Niki felé bökve. Gyerünk Roxi nyisd ki a szád! Ne félj! Szólaljál meg!

- A húgom. Ha nem nagy baj akkor hoztam magammal,mert nem akartam egyedül hagyni őt,a másik pedig imád titeket. Ugye nem baj? - Kérdeztem egy kicsit félénken.

- Dehogy,semmi baj. Gyertek be nyugodtan - invitált be minket Liam. Az öltöző jó, nagy és tágas volt. Mind az öten ott voltak. Harry,Zayn és Louis beszélgettek. Louis háttal nekünk állt így ő nem látott minket. Niall pedig egy hatalmas szendvicset evett. Niki hirtelen elengedte a kezem és Louis-hoz rohant,akit hátulról megölelt. Louis annyira megijedt,hogy sikított is egyet. Mindenki röhögött kivéve én,Louis és Niki.

- Niki! - Szóltam rá egy kicsit hangosan,ezért mindenki engem nézett. Jaj,de jó,hogy mindenki engem néz. Remélem érezhető az irónia.

- Mi van? - Kérdezte nem törődöm stílusban. Na jó ez nem az én húgom! Nem akarok kiabálni itt mindenki előtt,ezért próbáltam lenyugodni,ami sikerült is.

- Semmi - mondtam nyugodtan. - De otthon beszélünk - mondtam neki vigyorogva, mert tudta, hogy az annyit jelent, hogy otthon megcsikizem.

- Ne kérlek, csak azt ne inkább leszek jó kislány! - Könyörgött az én drága egyetlen húgocskám.

- Bocsi, de nem - húztam el a számat. A körülöttünk lévőek csak értetlen fejet vágtak a mi kis szó vitánkon.

- Louis védjél meg! - Kérte Louis-t, aki végig engem nézet. Lehajtottam a fejemet, hogy ne lássák a paradicsom színű fejemet.

- Mitől is? - Felkaptam a fejemet a hangjára. Jesszusom, milyen jó hangja van! Nem, nem, én ilyenre nem is gondolhatok. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon és ilyenre SOHA többé ne gondoljak.

- Tőle - mutatott rám Niki.

- Miért is? - Kérdezte Louis.

- Azért, mert ha azt mondja, hogy otthon megbeszéljük, az azt jelenti, hogy otthon meg fog csikizni. Az pedig nem jó - hadarta el Niki és közben össze-visszamutogatott.

- Ez igaz? - Kérdezte Louis tőlem.

- Lehet - vontam meg a vállam, de a mosolyom az arcom szélén nem tűnt el. Lehet, hogy lebuktam emiatt. Ajjaj!

- Oké. Mit kéne csinálnom? - Kérdezte a húgomtól, aki szintén mosolygott, de csak azért, mert úgy gondolja, hogy ő nyert. De nekem van még egy titkos fegyverem.

- Büntesd meg! - Adta ki a parancsot. A húgomból egy parancsnok lett!

- Hogyan? - Mi? Na, ne, ugye csak viccel? Csak nem fog bántani!

- Nem tudom, csak büntesd meg! Mivel te vagy a legerősebb a bandából ezért kértelek meg téged - mondta a húgom.

- Hé! - Kiáltott fel mindenki a bandából kiéve Louis, aki csak nevetett. Én csak a szám elé tettem a kezem, hogy ne lássák, hogy én is nevetek rajtuk. Jól megmondta Niki az már biztos.

- Imádom ezt a kis csajt - mutatott Louis a húgomra. - Oké, de csak a te kedvedért fogom megbüntetni a nővéredet - mikor az utolsó szót kimondta a mosoly az arcomról eltűnt. Louis közelített felém, én pedig csak álltam ott, mint egy szobor. Oké, ha harc, akkor legyen harc.

- Állj! - Szóltam oda mindenkinek. Louis megállt közben értetlen arcot vágott, Niki ijedt arcot vágott, a többiek pedig vártak mit fogok mondani. - Niki, csoki! - Szóltam oda neki. Igen a titkos fegyverem az a csoki, mert tudni kell, hogy Niki imádja.

- Csoki? - Kérdezte Niki és Niall teljesen egyszerre. Ja, igen, hogy ezt nem gondoltam át. Hupsz!

- Igen,csoki,de csak Niki-nek. Bocsi Niall. - húztam el a szám. Niall durcásan visszaült a helyére,karba tett kezekkel. Úgy nézett ki,mint egy öt éves kisfiú,aki nem kapta meg a játékát.

- Szóval Niki,van csokim,ha továbbá normálisan fogsz viselkedni megkapod a kedvenc csokidat. Oké? - Mindenki Niki-t nézte,aki végig engem bámult,hogy megtudja hazudok-e neki vagy nem. Néhány perccel később Niki némán bólintott egyet,ezzel tudatra adva,hogy én nyertem.

- Szuper,akkor otthon megkapod - ja,hogy azt elfelejtettem mondani,hogy én úgy gondoltam,hogy otthon megkapja? Ha nem akkor bocsi.

- Hé! Azt mondtad,hogy ha normálisan fogok viselkedni megkapom a kedvenc csokimat. Akkor kérem is! - Parancsolta meg a húgom.

- Figyelj Niki, - guggoltam le elé,majd folytattam - tudom,hogy ha most odaadnám a csokit akkor megennéd és utána megint dilis lennél. Tudom,hogy szereted őket,de attól még ne úgy találkozzanak veled,mint egy újabb őrült rajongó. Legyél különleges! Oké? - Kérdeztem tőle mosolyogva,amire Niki visszamosolygott és bólintott is egyet. - Különben,ha most odaadnám akkor Niall megenné előled - mondtam neki ,amire mindenki felnevetett még Niall is. Jó fejek az már biztos!

- Jól gondolkodsz vörös! - Szólt nekem Niall,aki,mint mindig most is evett.

- Tudom haspók - mondtam mosolyogva a becenév miatt.

- Na jó most már mutatkozunk be - mondta Liam. - Liam Payne - kezdte a "Daddy Direction".

- Zayn Malik - mondta a pakisztáni fiú.

- Niall Horan - mondta a szöszi.

- Harry Styles - folytatta a göndör hajú.

- Louis Tomlinson - fejezte be a "Mókamester". - És téged,hogy hívnak? - Kérdezte tőlem.

- Roxana Black,a húgom pedig Niki Black - mutatkoztunk be egymásnak.

- És mit szerettek? - Kérdezte Liam.

- Niki titeket,főleg Louist - itt Louis felé böktem,aki végég engem nézett,de erre el is mosolygott. - De még szeret táncolni és játszani,mint a többi normális gyerek - Niki a végén csak bólintott egyet,ezzel igazat adva nekem.

- És te vörös mit szeretsz? - Kérdezte az ír manó.

- Az enyém maradjon titok - mondtam nekik titokzatosan,de az igazság az,hogy nem szeretném elmondani.

- Jaj,ne már! - Sértődött be mindenki és eljátszották,hogy haragszanak rám. Ezt onnan tudom,hogy amikor Louis-ra néztem,láttam a szája szélén egy aprócska mosolyt ami elárulta őket.

- Jó,akkor egyet elárulok - mondtam,majd a fiúk kíváncsian fürkészték az arcom.

- Csak egyet a négyből Roxi? - Kérdezte Niki. A fiúk arca minden pénzt megért volna,mert a szemeik golflabda nagyságra nyíltak,az álluk a padlót súrolta és úgy néztek rám,mintha valami űrlény lennék.

- Niki,kuss!! - Szóltam rá hangosan,de nyugodtan. Ami nehezen,de sikerült.

- Jó,bocsi csak sajnálom őket - mutatott a fiúkra,akik már kezdtek észhez térni.

- Szóval most már tudjátok,hogy négy dolgot szeretek,de abból csak egyet mondok el,ha tetszik,ha nem - mondtam nekik,mire ők bólintottak. - Táncolni szeretek. A két legjobb barátnőmmel táncolok. Van egy csapatunk is a suliban,szoktunk versenyekre menni,amit általában megnyerünk. Ennyit erről.

- És nem akarsz ízelítőt tartani? - Kérdezte Harry a száját megnyalva,majd elég feltűnően végig nézett rajtam. Komolyan millió lány rajong érte? Jó,megértem talán helyes,de azért elég perverz is.

- Bocsi,de nem - húztam el a szám. Nem fogok én neki táncolni az már biztos!

Még beszélgettünk erről-arról utána már arról is amiért itt vagyunk.

- Szóval úgy lesz holnap,hogy elmegyünk oda,ahol laktok,ott találkozunk. Majd elmegyünk oda veled együtt,ahová szeretnél menni. Érthető? - Kérdezte Liam,mire én bólintottam,majd elmondtam a lakcímünket és azt,hogy délre legyenek ott.

- És mit fogunk csinálni? - Kérdezte Louis,aki eddig csak egyszer-kétszer szólalt fel. Azt már kitaláltam,hogy mit fogunk csinálni,de nem fogom elmondani,mert meglepetést akarok nekik.

- Titok - vigyorogtam,mint egy részeg,mert már elképzeltem,ahogy játszunk velük. - De két dolgot kérhetek? - Kérdeztem reménykedve,mert ez a két dolog nagyon fontos.

- Persze,ha nem rossz - mondta Liam mosolyogva.

- Oké,nem rosszak,nyugi - mosolyogtam rá,majd folytattam. - Az egyik,hogy sportos ruhába gyertek - mondtam mire mindenki bólintott,de azért csodálkoztak is. Hát,ha majd megtudják,hogy mire készültem,na akkor fognak igazán csodálkozni. - A másik pedig az,hogy eljöhetne a két legjobb barátnőm is,mert úgy lenne a legjobb. És nyugalom nem fognak titeket szétszedni,ígérem - mondtam nekik és csak reménykedtem,hogy megengedik,mert nélkülük nem mókás.

- Persze,jöhetnek csak ne történjen semmi baj - mondta Louis mosolyogva és én annyira megörültem,hogy a nyakába csimpaszkodva megöleltem. Louis először meglepődött,de utána visszaölelt. Miközben öleltem,beszívtam üde,friss,férfias illatát. Annyira megnyugtató,hogy akár egész nap az ölelő karjaiban maradnék. Miről beszélek? Megőrültem vagy mi? Hát inkább megőrültem! Gyorsan elhúzódtam tőle,majd paradicsom színű fejemet a földre szegeztem.

A többiek akik eddig minket figyeltek köhögő rohamot kaptak. Mikor oda néztem alig tudtam vissza fogni a vigyoromat,ezért az alsó ajkamba haraptam.

- Jól vagytok? - Kérdeztem tőlük a nevetést visszafojtva.

- Tökéletesen - mondta Harry mosolyogva.

- Akkor jó - mondtam mosolyogva,majd hirtelen eszembe jutott,hogy nekünk már otthon kéne lennünk. Basszus a szüleim meg fognak ölni! - Hány óra van? - Kérdeztem félve a többiektől. Ne legyen késő,ne legyen késő,ne legyen késő! Csak ezt tudtam ismételni miközben vártam,hogy ki lesz olyan kedves és megmondja hány óra.

- 11 - mondta mindenki egyszerre. Basszus,engem kinyírnak otthon!

- Baszki - suttogtam magam elé,hogy senki ne hallja meg. A kanapéra néztem,ahol csendesen a húgom aludt. Ezért nem hallottam őt. Engem megölnek!

- Jól vagy? - Kérdezte Louis. - Sápadt az arcod. Ugye semmi baj nincs? - Kérdezte aggódva. Mért érdekli őt,hogy van-e baj? Úgyis csak kétszer fogunk találkozni,többször nem. Mindegy,nem foglalkozok vele. Kedves leszek és kész.

- Igen,jól vagyok,nincs gond - mosolyogtam rá,mire visszamosolyogott. - Viszont mennünk kell. Így is ki fognak nyírni a szüleim. Felkeltem a húgom és megyünk. Köszönünk minden srácok,jó volt veletek. Holnap találkozunk - mondtam nekik,majd a húgom felé közelítettem,de valaki megfogta a csuklómat. Mikor megfordultam Louis-val találtam szembe magam.

- Hagyjad,ne ébreszd fel őt,majd mi hazaviszünk titeket - mondta mosolyogva és végig a szemembe nézve. Annyira elvesztem a szemébe,hogy már válaszolni sem tudtam,de aztán összeszedtem minden erőmet és válaszoltam neki.

- Köszi szépen,de nem kell,nem akarunk a terhetekre lenni - mondtam neki és a végén még mosolyogtam is.

- Ti nem vagytok a terhünkre. Csak jobb lenne nem felébreszteni és legalább tudnánk,hogy hova menjünk holnap. Hazaviszünk titeket aztán már megyünk is - győzködött tovább Louis.

- De nektek is kell menni és nem akarom azt,hogy miattunk szidjanak le titeket. Megoldjuk tényleg,nem lesz semmi baj. Köszönök mindent srácok - mondtam,majd kihúztam a kezem Louis keze közül és megfordultam,de neki ütköztem egy mellkasnak. Mi van,nem akarnak elengedni vagy mi?

- Louis-nak igaza van. Nincs semmi dolgunk,úgy hogy elviszünk titeket és utána mi is megyünk haza - mondta Liam,aki szintén próbált meggyőzni. Szólásra nyitottam a számat,de Liam megelőzött. - Nem fogadunk el nemleges választ! - Tette hozzá. Gyorsan átgondoltam,hogy hogyan tudnék nemet mondani,de nem találtam,ezért egy megoldás maradt.

- Rendben - sóhajtottam,majd elmosolyogtam,mert mindegyik fiú összepacsizott és halkan elkezdték énekelni,hogy "Sikerült,sikerült,sikerült",közben idétlen táncot jártak. A végén már annyira nem bírtam,hogy hangosan felnevettem,de rögtön a szám elé tettem a kezem,hogy a húgom fel ne ébredjen. Mázlimra nem kelt fel.

- Megbeszéljük Paullal, mindjárt jövünk - mondta Zayn vigyorogva,majd elindult. Utána ment Harry,Niall és Liam. Louis-val ketten maradtunk a szobába. Egyikünk se szólalt meg,mert nem tudtuk,hogy mit mondjunk a másiknak. A csendet végül én törtem meg.

- Louis, kocsival vagy a buszotokkal megyünk? - Kérdeztem tőle,mert ezt eddig sem tudtam.

- Hát,ha Paul mindannyiunkat elenged akkor a busszal,de ha csak egy embert enged el akkor kocsival megyünk - mondta mosolyogva. Ezután megint csendben maradtunk és vártunk a többiekre. Míg vártunk Louis pakolt,én padig a húgomat néztem. Miközben néztem elgondolkoztam azon,hogy mi is történt miután ő megszületett. Lett egy húgom,akit az életemen át megvédek és,akit nagyon szeretek. Emlékszem egyik nap azt mondta,hogy meg akar tanulni táncolni úgy,mint én és akkor még csak három éves volt,de azóta táncol. Vagy,arra amikor azt mondta,hogy én vagyok a példaképe. Először el sem hittem,de utána elmondta,hogy miért én vagyok. Ma napig csengenek a fülemben a szavai. Annyira meghatódtam akkor,hogy zokogva borultam a nyakába. Attól a naptól kezdve minden időnket együtt töltöttük,de azért a barátokra is maradt időnk. Észre se vettem azt,amikor a fiúk visszajöttek,csak akkor tudtam figyelni,amikor Liam megérintette a vállam,amire én összerezzentem.

- Miért sírsz Roxi? - Kérdezte aggódva,mire én a kezemet az arcomra raktam,ahol egy könnycseppet éreztem meg. Mindenki figyelte az arcomat,hogy vajon mit fogok mondani. Kedvesek a fiúk az is már biztos.

- Nem sírok,csak elgondolkoztam. Nincs baj,tényleg és köszi a kérdést - mondtam mosolyogva,majd megtöröltem a szemem a pólóm ujjával. A többiek bólintottak majd folytatták azt,amit elkezdtek. ­ Na,mit mondott Paul? - Kérdeztem,majd a fiúk felé fordultam.

­ Azt mondta,hogy mindannyian mehetünk. Összepakolunk utána mehetünk - bólintottam,majd figyeltem ahogy összepakolnak. Miután végeztek a fiúk szóltak nekem,hogy mehetünk,mire én megkérdeztem,hogy kiviszi Niki. Erre Louis odajött,óvatosan felemelte Niki-t menyasszony fogásba,majd elindult. Niki egész végig békésen aludt. Szerencsére nem voltak rajongók így nyugodtan fel tudtunk szállni a buszra. Egész úton csöndben voltunk,én az ablakon kinézve néztem a tájat közben emlékeket idéztem fel a fejemben. A többiek nem tudom mit csináltak,csak arra lettem figyelmes amikor megállt a busz,azaz megjöttünk. Kinéztem az ablakon és a házunkat láttam meg,ahol letöltöttem 17 évet boldogsággal,szomorúsággal és minden mással. Miután kiélveztem a bámulást megnéztem a fiúkat,akik,mint kiderült elaludtak így egyedül maradtam a buszsofőrrel. Felkaptam csendesen Nikit és elköszöntem a buszsofőrtől,majd leszálltam a buszról. Szerencsére a kulcsom a zsebembe volt,amit könnyen előkaptam így ki tudtam nyitni az ajtót. Miután ez sikerült halkan bementem a házba,ahol anyáék már aludtak. Csendben felmentem a lépcsőn a húgom szobája felé,ahol letettem majd visszamentem bezárni az ajtót. Ennek végezetével felmentem a szobámba,ahol gyorsan átöltöztem pizsamába,mert azt már elterveztem,hogy a zuhanyzást reggelre hagyom,hogy ne keltsek nagy zajt és azért is,mert fáradt voltam. Miután befeküdtem az ágyamba,gondolkodtam egy kicsit a holnapon. Egy focis napot fogok szervezni a fiúknak,ahol majd jót szórakozunk. Még egy kicsit gondolkodtam,de utána már elfogott az álom és egy mosollyal az arcomon aludtam el a holnapot várva.

Prológus

Sziasztok!!

Ez a legelső blogom,amit már rég óta terveztem ,de soha nem volt időm elkezdeni. Mivel nyár van,ezért most már van időm,de majd ha vége van a vakációnak akkor is megpróbálom folytatni. Remélem szeretitek a One Direction-t,mert ez a történet arról fog szólni. Tudom,hogy most szünetet tartanak.de mivel sok más blogot olvastam,ezért én is kedvet kaptam. Nagyon sok ötletem van,ami remélhetőleg nektek is tetszeni fog. Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást kívánok. A véleményeket ne felejtsétek!!

Jó szórakozást!!!

Taylor Swift- Shake It Off

- Siess már Roxi! Lefogjuk késni miattad. - mondta Niki miközben fel-alá járkált azért,hogy induljunk már el.

- Figyelj Niki,felőlem elmehetsz egyedül is csak számíts arra,hogy nem fognak beengedni!- feleseltem vissza a SAJÁT húgomnak.

- Roxi,kérlek szépen! Megígérted anyának és nekem,hogy elviszel engem. Kérlek szépen!- könyörgött és bevetette a boci szemeket is. Hogy tudnék neki nemet mondani? A válasz egyszerű;sehogy,mert ő a húgom akkor is,ha néha kibírhatatlan.

- Jó. - adtam be a derekam. - Várj még öt percet . Oké?-bólogatott majd elindult a szobája felé,de hirtelen visszajött és megölelt engem.

- Szeretlek Roxi!- mondta aranyosan.

- Én is téged!- szorítottam magamhoz.

Néhány perc után elengedtem,majd neki láttam öltözni. Nagyon nem öltöztem ki,mert csak egy koncertre megyünk és oda úgyis laza öltözék kell. Ezért felvettem egy szűk,fekete nadrágot a szürke "Make Love" feliratú pólómmal hozzá egy szürke sapkát. A körmöm már ki volt festve feketére. Miután felöltöztem bementem a fürdőbe,ahol kisminkeltem magam. Egy kis szempilla spirált használtam a szememhez majd a szemhéjamat kihúztam fekete szem ceruzával. Majd az ajkamra kentem egy kis rúzst. Ahogy kész lettem ezzel már mentem is le az előszobába felvenni a kedvenc fekete Vans cipőmet. A húgom már lent volt és búcsúzott anyáéktól.

- Sziasztok! Majd akkor jövünk. - mentem oda hozzájuk miközben felvettem a cipőmet. Adtam nekik két-két puszit és elindultunk volna ha anya nem állít meg minket az ajtóban.

- Vigyázzatok magatokra! Ne gyertek későn! Vigyázz a húgodra!- bólintottam majd megöleltem anyát és elindultunk. Mikor kiléptünk az ajtón hideg levegő csapta meg az arcom. Nem csodálkozom hisz Londonban élek ,ahol mindig hideg van. Bocsánat elfelejtettem bemutatkozni. Roxana Black vagyok,18 éves,Londonban élek a szüleimmel és a húgommal;Niki Black-kel. A tánc az életem,de mellette énekelek, gitározok és focizok. Igen jól olvastad focizok. Nem lányos,de hát én szeretem. Március van, azaz 2 hónap és érettségizek. Van két legjobb barátnőm;Zoe Smith és Chloe Williams. Velük szoktam táncolni egy csapatban. A húgommal most egy One Direction koncertre megyünk,mert megígértem neki. Igen, a húgom ismeri őket,de én nem. Mindenki azt mondja,hogy fantasztikus a zenéjük,de én majd azt eldöntöm. Annyira elgondolkoztam,hogy észre se vettem,de már megérkeztünk a 02 arénába. Hosszú kígyózó sor állt,de viszont gyorsan haladt. A bejáratnál két nagy "gorilla" állt,akik kérték a jegyeket. Az egyiknek odaadtam,aki szakított rajta egy kicsit ezzel jelezve,hogy mi már voltunk. Beléptünk az arénába,ahol körülbelül a fél város ott volt vagy még többen. Rögtön megfogtam Niki kezét,hogy el ne hagyjam. Miután megtaláltuk a helyünket leültünk és vártunk a kezdésre. A húgomon láttam,hogy nagyon izgul,de lehet,hogy örül.

- Izgulsz vagy örülsz húgi?- mosolyogva kérdeztem tőle.

- Is-is. - mondta még mindig feszülten.

- De miért? Nem te vagy a színpadon. - böktem a színpad felé.

- Tudom ,de akkor is izgulok,mert azt akarom,hogy minden jól sikerüljön és örülök,mert itt vagyok egy One Direction koncerten és a legjobb,hogy veled. - mosolyogtam el miközben mondta. - Legalább te is megismered őket. - na erre a mondatra kuncogtam egyet majd magamhoz öleltem.

- Aranyos vagy nagyon! - súgtam a fülébe. Ekkor sötét lett az egész arénában és mindenki elkezdett sikítani még a húgom is,aki a fülembe üvöltött.

- Bocsi. - mondta,de én csak legyintettem egyet a kezemmel. Nincs semmi baj max egy egész nap nem fogok hallani semmit. De nagy baj nincs. Miután ezt a jó beszélgetést letudtam a fejemben a koncertet figyeltem. A srácoknak tényleg jó zenéjük volt. Volt romantikus, lassú és gyors,ami táncolható volt. Nekem személy szerint az utóbbi tetszett,mert mindig kitaláltam egy táncot a fejemben. A koncert alatt a székemnek a karfáján doboltam a ritmust,amit gyorsan megtaláltam. Időközben megtanultam a neveket. A legfiatalabb banda tag Harry Styles a "Fürtös". Gondolom a hajáról nevezték el így. A fekete hajú,barna szemű Zayn Malik a "Badboy". Szerintem nem az, bár én most látom először. A legmagasabb Liam Payne, akit csak "Daddy Diraction"-nak neveznek. Akkor biztos ő legkomolyabb a csapatból. A szőke hajú,ír származású Niall Horan a "Haspók". Állítólag azért nevezik őt így,mert mindig eszik. Elég érdekes. Az ötödik tag,aki egyben a banda legidősebb tagja Louis Tomlinson a "Mókamester" vagy a "Répafiú". A "Mókamester"-t elhiszem,mert eddig a koncert alatt - az éneklés mellett - hülyéskedett. A "Répafiú" név meg érdekes,de hát ha szereti a répákat akkor érthető. De azért kíváncsi vagyok,hogy a való életben is ilyen vicces-e ő. A koncert fele eltelt már,eddig hülyéskedtek és énekeltek. Éppen elkezdtek volna énekelni,de Harry megállította őket, majd megszólalt.

- Várjatok skacok! Elfelejtettünk egy fontos dolgot. Méghozzá azt ,hogy a közönségünknek tartozunk egy meglepetéssel. - Erre a mondatra az egész stadionban elkezdtek üvölteni,kivéve én. - Emlékeztek? - folytatta Harry. A többiek bólintottak és Liam átvette a beszélést.

- Igen,emlékszünk. - kétlem,mert akkor nem kezdtetek volna énekelni. - A meglepetésünk pedig az,hogy a reflektor fények segítségével valakit véletlen szerűen kisorsolunk,aki egy egész napot eltölthet velünk. - Ez most komoly? Miközben én csodálkoztam a körülöttem lévőek sikítottak vagy sírtak. Gondolom az örömtől.

- És,aki a koncert után találkozik velünk a kulisszák mögött. - mondta a "Mókamester",de én csak csodálkoztam. Hogy mi van?

- Bárcsak én lehetnék az a szerencsés! - szomorodott el a húgom. Erre én csak megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem.

- Niki,nincs semmi baj,ha nem te leszel az,aki eltölthet velük egy napot,attól te még különleges vagy,mert itt vagy egy One Direction koncert. Tudod,hogy ez nálunk ritka,mert nem vagyunk annyira gazdagok. - Bólintott a húgom. - Különben is egy a milliárdhoz,hogy pont mi leszünk azok. - Mire ezt kimondtam,már reflektor fények világítottak rám. Ez nem lehet igaz! Ez lehetetlen! Ez csak egy vicc!

- Meg van a győztesünk! - kiáltották fel egyszerre,de én meg sem tudtam mozdulni,mert sokkot kaptam .

- Uram atyám! - suttogtam magam elé.

- A koncert után arra kérünk téged,hogy gyere hátra az öltözőkhöz majd ott fogunk találkozni. Oké? - kérdezte Liam,de én még mindig nem mozdultam. Néhány másodperc után rájöttem,hogy válaszolnom kéne,ezért bólintottam egyet. - Szuper akkor folytatódjon a koncert! - kiáltott fel majd elkezdtek énekelni.

Néhány dalig meg sem mozdultam,mert még mindig nem hittem el,hogy ez velem történik. Aztán eszembe jutott Niki,hogy ő mennyire akart találkozni velük és most még személyesen is láthatja őket. Asszem szereztem egy felejthetetlen élményt neki meg hát magamnak is. Később már a koncertet figyeltem és vártam a végét.