Sziasztok drágáim!
Bocsánat,hogy
ilyen későn hoztam meg az új részt,de nagyon el voltam foglalva. A lényeg,hogy
itt van egy új rész!!!!! Megpróbálok gyakrabban hozni új részeket,de nem ígérek
semmit!
Jó szórakozást,és várom a véleményeket!
Puszi!!!!
Mikor
kiderült,hogy én nyertem köpni-nyelni nem tudtam. Nem azért,mert egy őrült
rajongó vagyok,aki szétszedi a fiúkat,mert annyira imádja őket hanem azért,mert
ÉN nyertem,aki a mai napig nem is ismerte őket. Bárki lehetett volna a
közönségből,de nem, ÉN lettem. Én,aki nem is ismeri őket! Én,aki valaha először
látta és hallotta őket! Én,aki még a neveket sem tudta! Ez lehetetlen! De ahogy
azt már mondtam legalább szereztem egy felejthetetlen élményt Nikinek és
magamnak. Úgyis ez egy egyszeri alkalom lesz két ok miatt.
1. Ők
utaznak tovább mi meg maradunk itt és soha többé nem látjuk egymást maximum
koncerteken,de az ritka esett közé tartozik.
2. Nem
vagyunk gazdagok,ami azt jelenti,hogy koncertekre nagyon ritkán fogunk
jönni,most is ez csak egy kivételes alaklom.
A lényeg
az,hogy ha már ÉN nyertem akkor használjuk ki és tegyük boldoggá a
szeretteinket,azaz ebben az esetben Nikit.
Szóval miután
véget ért a játék folytatódott a koncert. Nekem a zenéjük nagyon tetszik azt
most már eldöntöttem. A koncert végéig szórakoztak,hülyéskedtek és
természetesen énekeltek. Másfél óra után véget ért a koncert. Eljött a
találkozás ideje.
- Izgulsz
húgi? Találkozol a kedvenc bandáddal - mondtam a húgomnak,aki ide-oda ugrált.
-
Nagyon,nagyon,de nagyon izgulok. Annyira örülök Roxi,hogy velem jöttél - mondta
Niki.
Megfogtam
Niki kezét a biztonság kedvéért és elindultunk hátra. Hátul már várt ránk egy
hatalmas ember,aki eligazított minket,hogy hova menjünk. Miután megmondta,megköszöntünk
és elindultunk. Minden egyes lépéssel közelebb jutottunk a célhoz. A szívem
hevesen dobogott,a kezem egyre izzadtabb lett,de hogy mitől azt nem tudom.
Lehet azért,mert én most ismertem meg őket és nem akarok semmi rosszat mondani.
Mi van ha valamelyiket megsértem? Ha valamelyikkel rossz lesz a viszonyom? Vagy
ha az egész banda utálni fog,akkor mi lesz? Semmi nem lesz,mert úgysem
találkozunk legközelebb csak egy egész napot kell eltöltenem velük utána nem is
fogunk találkozni SOHA TÖBBÉ. Annyira elgondolkoztam ezen,hogy észre se
vettem,de már az öltöző ajtaja előtt álltunk.
- Niki,ne
csinálj semmi hülyeséget! Ne legyél őrült rajongó! Jó? - Kérdeztem a
húgomat,aki válaszul bólintott. Vettem egy mély levegőt majd kifújtam és
kopogtam. Az ajtót Liam nyitotta.
- Sziasztok!
Te nyertél ugye? - Bólintottam. - Szuper! És a kis hölgy? - Kérdezte tőlem,Niki
felé bökve. Gyerünk Roxi nyisd ki a szád! Ne félj! Szólaljál meg!
- A húgom.
Ha nem nagy baj akkor hoztam magammal,mert nem akartam egyedül hagyni őt,a
másik pedig imád titeket. Ugye nem baj? - Kérdeztem egy kicsit félénken.
- Dehogy,semmi
baj. Gyertek be nyugodtan - invitált be minket Liam. Az öltöző jó, nagy és
tágas volt. Mind az öten ott voltak. Harry,Zayn és Louis beszélgettek. Louis
háttal nekünk állt így ő nem látott minket. Niall pedig egy hatalmas
szendvicset evett. Niki hirtelen elengedte a kezem és Louis-hoz rohant,akit hátulról
megölelt. Louis annyira megijedt,hogy sikított is egyet. Mindenki röhögött
kivéve én,Louis és Niki.
- Niki! -
Szóltam rá egy kicsit hangosan,ezért mindenki engem nézett. Jaj,de jó,hogy
mindenki engem néz. Remélem érezhető az irónia.
- Mi van? -
Kérdezte nem törődöm stílusban. Na jó ez nem az én húgom! Nem akarok kiabálni
itt mindenki előtt,ezért próbáltam lenyugodni,ami sikerült is.
- Semmi -
mondtam nyugodtan. - De otthon beszélünk - mondtam neki vigyorogva, mert tudta,
hogy az annyit jelent, hogy otthon megcsikizem.
- Ne kérlek,
csak azt ne inkább leszek jó kislány! - Könyörgött az én drága egyetlen
húgocskám.
- Bocsi, de
nem - húztam el a számat. A körülöttünk lévőek csak értetlen fejet vágtak a mi
kis szó vitánkon.
- Louis
védjél meg! - Kérte Louis-t, aki végig engem nézet. Lehajtottam a fejemet, hogy
ne lássák a paradicsom színű fejemet.
- Mitől is?
- Felkaptam a fejemet a hangjára. Jesszusom, milyen jó hangja van! Nem, nem, én
ilyenre nem is gondolhatok. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon és ilyenre SOHA
többé ne gondoljak.
- Tőle -
mutatott rám Niki.
- Miért is?
- Kérdezte Louis.
- Azért,
mert ha azt mondja, hogy otthon megbeszéljük, az azt jelenti, hogy otthon meg
fog csikizni. Az pedig nem jó - hadarta el Niki és közben össze-visszamutogatott.
- Ez igaz? -
Kérdezte Louis tőlem.
- Lehet -
vontam meg a vállam, de a mosolyom az arcom szélén nem tűnt el. Lehet, hogy
lebuktam emiatt. Ajjaj!
- Oké. Mit
kéne csinálnom? - Kérdezte a húgomtól, aki szintén mosolygott, de csak azért,
mert úgy gondolja, hogy ő nyert. De nekem van még egy titkos fegyverem.
- Büntesd
meg! - Adta ki a parancsot. A húgomból egy parancsnok lett!
- Hogyan? -
Mi? Na, ne, ugye csak viccel? Csak nem fog bántani!
- Nem tudom,
csak büntesd meg! Mivel te vagy a legerősebb a bandából ezért kértelek meg
téged - mondta a húgom.
- Hé! -
Kiáltott fel mindenki a bandából kiéve Louis, aki csak nevetett. Én csak a szám
elé tettem a kezem, hogy ne lássák, hogy én is nevetek rajtuk. Jól megmondta
Niki az már biztos.
- Imádom ezt
a kis csajt - mutatott Louis a húgomra. - Oké, de csak a te kedvedért fogom
megbüntetni a nővéredet - mikor az utolsó szót kimondta a mosoly az arcomról
eltűnt. Louis közelített felém, én pedig csak álltam ott, mint egy szobor. Oké,
ha harc, akkor legyen harc.
- Állj! -
Szóltam oda mindenkinek. Louis megállt közben értetlen arcot vágott, Niki ijedt
arcot vágott, a többiek pedig vártak mit fogok mondani. - Niki, csoki! -
Szóltam oda neki. Igen a titkos fegyverem az a csoki, mert tudni kell, hogy
Niki imádja.
- Csoki? - Kérdezte
Niki és Niall teljesen egyszerre. Ja, igen, hogy ezt nem gondoltam át. Hupsz!
-
Igen,csoki,de csak Niki-nek. Bocsi Niall. - húztam el a szám. Niall durcásan
visszaült a helyére,karba tett kezekkel. Úgy nézett ki,mint egy öt éves
kisfiú,aki nem kapta meg a játékát.
- Szóval Niki,van
csokim,ha továbbá normálisan fogsz viselkedni megkapod a kedvenc csokidat. Oké?
- Mindenki Niki-t nézte,aki végig engem bámult,hogy megtudja hazudok-e neki
vagy nem. Néhány perccel később Niki némán bólintott egyet,ezzel tudatra
adva,hogy én nyertem.
-
Szuper,akkor otthon megkapod - ja,hogy azt elfelejtettem mondani,hogy én úgy
gondoltam,hogy otthon megkapja? Ha nem akkor bocsi.
- Hé! Azt
mondtad,hogy ha normálisan fogok viselkedni megkapom a kedvenc csokimat. Akkor
kérem is! - Parancsolta meg a húgom.
- Figyelj
Niki, - guggoltam le elé,majd folytattam - tudom,hogy ha most odaadnám a csokit
akkor megennéd és utána megint dilis lennél. Tudom,hogy szereted őket,de attól
még ne úgy találkozzanak veled,mint egy újabb őrült rajongó. Legyél különleges!
Oké? - Kérdeztem tőle mosolyogva,amire Niki visszamosolygott és bólintott is
egyet. - Különben,ha most odaadnám akkor Niall megenné előled - mondtam neki
,amire mindenki felnevetett még Niall is. Jó fejek az már biztos!
- Jól
gondolkodsz vörös! - Szólt nekem Niall,aki,mint mindig most is evett.
- Tudom
haspók - mondtam mosolyogva a becenév miatt.
- Na jó most
már mutatkozunk be - mondta Liam. - Liam Payne - kezdte a "Daddy
Direction".
- Zayn Malik
- mondta a pakisztáni fiú.
- Niall
Horan - mondta a szöszi.
- Harry
Styles - folytatta a göndör hajú.
- Louis
Tomlinson - fejezte be a "Mókamester". - És téged,hogy hívnak? -
Kérdezte tőlem.
- Roxana
Black,a húgom pedig Niki Black - mutatkoztunk be egymásnak.
- És mit
szerettek? - Kérdezte Liam.
- Niki
titeket,főleg Louist - itt Louis felé böktem,aki végég engem nézett,de erre el
is mosolygott. - De még szeret táncolni és játszani,mint a többi normális
gyerek - Niki a végén csak bólintott egyet,ezzel igazat adva nekem.
- És te
vörös mit szeretsz? - Kérdezte az ír manó.
- Az enyém
maradjon titok - mondtam nekik titokzatosan,de az igazság az,hogy nem szeretném
elmondani.
- Jaj,ne
már! - Sértődött be mindenki és eljátszották,hogy haragszanak rám. Ezt onnan
tudom,hogy amikor Louis-ra néztem,láttam a szája szélén egy aprócska mosolyt ami
elárulta őket.
- Jó,akkor
egyet elárulok - mondtam,majd a fiúk kíváncsian fürkészték az arcom.
- Csak egyet
a négyből Roxi? - Kérdezte Niki. A fiúk arca minden pénzt megért volna,mert a
szemeik golflabda nagyságra nyíltak,az álluk a padlót súrolta és úgy néztek
rám,mintha valami űrlény lennék.
-
Niki,kuss!! - Szóltam rá hangosan,de nyugodtan. Ami nehezen,de sikerült.
- Jó,bocsi
csak sajnálom őket - mutatott a fiúkra,akik már kezdtek észhez térni.
- Szóval
most már tudjátok,hogy négy dolgot szeretek,de abból csak egyet mondok el,ha
tetszik,ha nem - mondtam nekik,mire ők bólintottak. - Táncolni szeretek. A két
legjobb barátnőmmel táncolok. Van egy csapatunk is a suliban,szoktunk
versenyekre menni,amit általában megnyerünk. Ennyit erről.
- És nem
akarsz ízelítőt tartani? - Kérdezte Harry a száját megnyalva,majd elég
feltűnően végig nézett rajtam. Komolyan millió lány rajong érte? Jó,megértem
talán helyes,de azért elég perverz is.
- Bocsi,de
nem - húztam el a szám. Nem fogok én neki táncolni az már biztos!
Még beszélgettünk
erről-arról utána már arról is amiért itt vagyunk.
- Szóval úgy
lesz holnap,hogy elmegyünk oda,ahol laktok,ott találkozunk. Majd elmegyünk oda
veled együtt,ahová szeretnél menni. Érthető? - Kérdezte Liam,mire én
bólintottam,majd elmondtam a lakcímünket és azt,hogy délre legyenek ott.
- És mit
fogunk csinálni? - Kérdezte Louis,aki eddig csak egyszer-kétszer szólalt fel.
Azt már kitaláltam,hogy mit fogunk csinálni,de nem fogom elmondani,mert
meglepetést akarok nekik.
- Titok -
vigyorogtam,mint egy részeg,mert már elképzeltem,ahogy játszunk velük. - De két
dolgot kérhetek? - Kérdeztem reménykedve,mert ez a két dolog nagyon fontos.
- Persze,ha
nem rossz - mondta Liam mosolyogva.
- Oké,nem
rosszak,nyugi - mosolyogtam rá,majd folytattam. - Az egyik,hogy sportos ruhába
gyertek - mondtam mire mindenki bólintott,de azért csodálkoztak is. Hát,ha majd
megtudják,hogy mire készültem,na akkor fognak igazán csodálkozni. - A másik
pedig az,hogy eljöhetne a két legjobb barátnőm is,mert úgy lenne a legjobb. És
nyugalom nem fognak titeket szétszedni,ígérem - mondtam nekik és csak
reménykedtem,hogy megengedik,mert nélkülük nem mókás.
-
Persze,jöhetnek csak ne történjen semmi baj - mondta Louis mosolyogva és én
annyira megörültem,hogy a nyakába csimpaszkodva megöleltem. Louis először
meglepődött,de utána visszaölelt. Miközben öleltem,beszívtam üde,friss,férfias
illatát. Annyira megnyugtató,hogy akár egész nap az ölelő karjaiban maradnék.
Miről beszélek? Megőrültem vagy mi? Hát inkább megőrültem! Gyorsan elhúzódtam
tőle,majd paradicsom színű fejemet a földre szegeztem.
A többiek
akik eddig minket figyeltek köhögő rohamot kaptak. Mikor oda néztem alig tudtam
vissza fogni a vigyoromat,ezért az alsó ajkamba haraptam.
- Jól
vagytok? - Kérdeztem tőlük a nevetést visszafojtva.
-
Tökéletesen - mondta Harry mosolyogva.
- Akkor jó -
mondtam mosolyogva,majd hirtelen eszembe jutott,hogy nekünk már otthon kéne
lennünk. Basszus a szüleim meg fognak ölni! - Hány óra van? - Kérdeztem félve a
többiektől. Ne legyen késő,ne legyen késő,ne legyen késő! Csak ezt tudtam
ismételni miközben vártam,hogy ki lesz olyan kedves és megmondja hány óra.
- 11 -
mondta mindenki egyszerre. Basszus,engem kinyírnak otthon!
- Baszki -
suttogtam magam elé,hogy senki ne hallja meg. A kanapéra néztem,ahol csendesen
a húgom aludt. Ezért nem hallottam őt. Engem megölnek!
- Jól vagy?
- Kérdezte Louis. - Sápadt az arcod. Ugye semmi baj nincs? - Kérdezte aggódva.
Mért érdekli őt,hogy van-e baj? Úgyis csak kétszer fogunk találkozni,többször
nem. Mindegy,nem foglalkozok vele. Kedves leszek és kész.
- Igen,jól
vagyok,nincs gond - mosolyogtam rá,mire visszamosolyogott. - Viszont mennünk
kell. Így is ki fognak nyírni a szüleim. Felkeltem a húgom és megyünk.
Köszönünk minden srácok,jó volt veletek. Holnap találkozunk - mondtam
nekik,majd a húgom felé közelítettem,de valaki megfogta a csuklómat. Mikor
megfordultam Louis-val találtam szembe magam.
- Hagyjad,ne
ébreszd fel őt,majd mi hazaviszünk titeket - mondta mosolyogva és végig a
szemembe nézve. Annyira elvesztem a szemébe,hogy már válaszolni sem tudtam,de
aztán összeszedtem minden erőmet és válaszoltam neki.
- Köszi
szépen,de nem kell,nem akarunk a terhetekre lenni - mondtam neki és a végén még
mosolyogtam is.
- Ti nem
vagytok a terhünkre. Csak jobb lenne nem felébreszteni és legalább tudnánk,hogy
hova menjünk holnap. Hazaviszünk titeket aztán már megyünk is - győzködött
tovább Louis.
- De nektek
is kell menni és nem akarom azt,hogy miattunk szidjanak le titeket. Megoldjuk
tényleg,nem lesz semmi baj. Köszönök mindent srácok - mondtam,majd kihúztam a
kezem Louis keze közül és megfordultam,de neki ütköztem egy mellkasnak. Mi
van,nem akarnak elengedni vagy mi?
- Louis-nak
igaza van. Nincs semmi dolgunk,úgy hogy elviszünk titeket és utána mi is
megyünk haza - mondta Liam,aki szintén próbált meggyőzni. Szólásra nyitottam a
számat,de Liam megelőzött. - Nem fogadunk el nemleges választ! - Tette hozzá.
Gyorsan átgondoltam,hogy hogyan tudnék nemet mondani,de nem találtam,ezért egy
megoldás maradt.
- Rendben -
sóhajtottam,majd elmosolyogtam,mert mindegyik fiú összepacsizott és halkan
elkezdték énekelni,hogy "Sikerült,sikerült,sikerült",közben idétlen
táncot jártak. A végén már annyira nem bírtam,hogy hangosan felnevettem,de
rögtön a szám elé tettem a kezem,hogy a húgom fel ne ébredjen. Mázlimra nem
kelt fel.
- Megbeszéljük
Paullal, mindjárt jövünk - mondta Zayn vigyorogva,majd elindult. Utána ment
Harry,Niall és Liam. Louis-val ketten maradtunk a szobába. Egyikünk se szólalt
meg,mert nem tudtuk,hogy mit mondjunk a másiknak. A csendet végül én törtem
meg.
- Louis,
kocsival vagy a buszotokkal megyünk? - Kérdeztem tőle,mert ezt eddig sem
tudtam.
- Hát,ha
Paul mindannyiunkat elenged akkor a busszal,de ha csak egy embert enged el
akkor kocsival megyünk - mondta mosolyogva. Ezután megint csendben maradtunk és
vártunk a többiekre. Míg vártunk Louis pakolt,én padig a húgomat néztem.
Miközben néztem elgondolkoztam azon,hogy mi is történt miután ő megszületett.
Lett egy húgom,akit az életemen át megvédek és,akit nagyon szeretek. Emlékszem
egyik nap azt mondta,hogy meg akar tanulni táncolni úgy,mint én és akkor még
csak három éves volt,de azóta táncol. Vagy,arra amikor azt mondta,hogy én
vagyok a példaképe. Először el sem hittem,de utána elmondta,hogy miért én
vagyok. Ma napig csengenek a fülemben a szavai. Annyira meghatódtam akkor,hogy
zokogva borultam a nyakába. Attól a naptól kezdve minden időnket együtt
töltöttük,de azért a barátokra is maradt időnk. Észre se vettem azt,amikor a
fiúk visszajöttek,csak akkor tudtam figyelni,amikor Liam megérintette a
vállam,amire én összerezzentem.
- Miért
sírsz Roxi? - Kérdezte aggódva,mire én a kezemet az arcomra raktam,ahol egy
könnycseppet éreztem meg. Mindenki figyelte az arcomat,hogy vajon mit fogok
mondani. Kedvesek a fiúk az is már biztos.
- Nem
sírok,csak elgondolkoztam. Nincs baj,tényleg és köszi a kérdést - mondtam
mosolyogva,majd megtöröltem a szemem a pólóm ujjával. A többiek bólintottak
majd folytatták azt,amit elkezdtek. Na,mit mondott Paul? - Kérdeztem,majd a
fiúk felé fordultam.
Azt
mondta,hogy mindannyian mehetünk. Összepakolunk utána mehetünk -
bólintottam,majd figyeltem ahogy összepakolnak. Miután végeztek a fiúk szóltak
nekem,hogy mehetünk,mire én megkérdeztem,hogy kiviszi Niki. Erre Louis
odajött,óvatosan felemelte Niki-t menyasszony fogásba,majd elindult. Niki egész
végig békésen aludt. Szerencsére nem voltak rajongók így nyugodtan fel tudtunk
szállni a buszra. Egész úton csöndben voltunk,én az ablakon kinézve néztem a
tájat közben emlékeket idéztem fel a fejemben. A többiek nem tudom mit
csináltak,csak arra lettem figyelmes amikor megállt a busz,azaz megjöttünk.
Kinéztem az ablakon és a házunkat láttam meg,ahol letöltöttem 17 évet
boldogsággal,szomorúsággal és minden mással. Miután kiélveztem a bámulást
megnéztem a fiúkat,akik,mint kiderült elaludtak így egyedül maradtam a
buszsofőrrel. Felkaptam csendesen Nikit és elköszöntem a buszsofőrtől,majd
leszálltam a buszról. Szerencsére a kulcsom a zsebembe volt,amit könnyen
előkaptam így ki tudtam nyitni az ajtót. Miután ez sikerült halkan bementem a
házba,ahol anyáék már aludtak. Csendben felmentem a lépcsőn a húgom szobája
felé,ahol letettem majd visszamentem bezárni az ajtót. Ennek végezetével
felmentem a szobámba,ahol gyorsan átöltöztem pizsamába,mert azt már
elterveztem,hogy a zuhanyzást reggelre hagyom,hogy ne keltsek nagy zajt és
azért is,mert fáradt voltam. Miután befeküdtem az ágyamba,gondolkodtam egy
kicsit a holnapon. Egy focis napot fogok szervezni a fiúknak,ahol majd jót
szórakozunk. Még egy kicsit gondolkodtam,de utána már elfogott az álom és egy
mosollyal az arcomon aludtam el a holnapot várva.
