Sajnálom+3.fejezet

Sziasztok!

Először is bocsánatot szeretnék kérni minden olvasómtól(ha még van),hogy nagyon elhanyagoltam a blogot,de a tanulásra kellett koncentrálnom az új iskola miatt. De 4 hónap után meghoztam a 3.fejezet ami remélem tetszeni fog nektek. Megpróbálok többször hozni részt,mert sok ötletem van csak nincs időm. Remélem velem maradtok a történet végéig. Az új résszel kapcsolatban zenét nem találtam rá szóval az most nincs,de legközelebb lesz. Jó olvasást és jó hétvégét mindenkinek!

Másnap 10-kor keltem fel és a plafont bámulva gondolkoztam. Hogy min? A tegnapi napon. Nagyon jól éreztem magam velük és sajnálom,hogy már nem találkozunk többé. Ők tovább folytatják az útjukat én pedig a sajátom felé megyek. De az biztos,hogy nem fogom elfelejteni azt a napot,sem őket. Mindenkiről maradt egy kis emlékem. Niall-ről a nevetése,Harry-ről a huncutsága,Liam-ról a komolysága,Zayn-ről a pimaszsága és Louis-ról a két kék gyönyörű szeme. Ha már rájuk gondolok csak mosolyogni tudok. Nem fogom őket elfelejteni! Miközben ezen gondolkodtam lementem a konyhába pizsamában és észrevettem,hogy még mindenki alszik. Elővettem egy tálat, a müzli dobozt,tejet és egy kanalat majd elkészítettem a friss müzlimet és elkezdtem enni. Evés közben bekapcsoltam a tévét átváltottam a zene csatornára és azt kezdtem el hallgatni. Ahogy megettem a kajámat valaki csöngetett. Felvettem a mamuszomat majd az ajtóhoz mentem,ahol egy meglepetéssel találtam magam. Ahogy kinyitottam az ajtót, le is döbbentem,mert Louis állt ott. Louis ahogy meglátott,elmosolyodott majd végig nézett rajtam,mire én elpirultam. Természetesen én még mindig a pizsamámban voltam,ami egy cicanadrágból,egy mickey egér pólóból és a mamuszomból állt.

- Szia - mondta mosolyogva.

- Szia - köszöntem vissza. - Hogy kerültél ide? - kérdeztem tőle miközben beengedtem.

- Kocsival. - válaszolta mire fejbe kólintottam. - Aú. Ezt most miért? - kérdezte.

- Nem azt kérdeztem,hogy mivel jöttél,hanem azt,hogy hogyan. Nem is tudtad hol lakom. - mondtam neki mire csak mosolyogva vállat vont.

- Amikor haza hoztunk téged és mindenki elaludt akkor a buszsofőr tudta hogy hol laksz,ezért megkérdeztem tőle,ő pedig elmondta. - mondta,mire én a számmal egy "Ó"-t formáltam,ami miatt Louis elnevette magát.

- És mit keresel itt? - kérdeztem tőle ami bökte a csőrömet.

- Elviszlek hozzánk. - mondta mire én lefagytam. Hogy én elmenjek hozzájuk? Kizárt! Nem. Mért mennék? Mért van itt? Mért akarja,hogy elmenjek? Mért én? - Na,mit felelsz?

- Nem - mondtam ki kerek-perec. Most Louis fagyott le. Csettintettem egyet előtte mire észhez kapott.

- Mért nem? - kérdezte meg. Ez hosszú lesz.

- Figyelj Louis,arról volt szó,hogy egy napot töltök veletek nem kettőt. Nagyon jól éreztem magam veletek,de még csak pizsamában állok itt előtted,a szüleim nem keltek fel még és mondd meg,mért én? Mért nem hívjátok meg néhány barátotokat? Én nem kellek oda. - mondtam a szemébe nézve. Louis csak mosolygott,amit nem értettem. - Mért mosolyogsz?

- Roxi,tényleg úgy volt,hogy egy napot töltesz velünk,de a fiúkkal nagyon megkedveltünk téged mint egy barátot és lesznek ott mások is. Én úgy gondolom,hogy ha most felmész elkészülni akkor körülbelül fél óra alatt kész leszel. Szeretnénk,hogy el gyere ,mert egy tök jó napot szerveztél nekünk tegnap és megszeretnénk hálálni. Kellesz oda. - mondta végig a szemembe nézve. Nagyon meglepődtem Louis-on. Azt hittem,hogy csak viccelni tud,de most kiderült,hogy tud ő komoly lenni ha kell. - Egyébként a szüleid mögötted vannak. - mondta mire lefagytam. Lassan megfordultam és láss csodát igaza volt Louis-nak, a szüleim mögöttem álltak. Én rájuk mosolyogtam majd nyitottam volna a szám amikor is Louis megelőzött. - Jó napot kívánok! Louis William Tomlinson vagyok a One Direction egyik tagja és tegnap Roxi-val voltam az 1D nap miatt. - mondta kedvesen majd kezet fogott a szüleimmel,de anya még meg is ölelte. Le vagyok nyűgözve Tomlinsontól!

- Szia,én Laura Black vagyok a férjem pedig Richard Black. Nyugodtan tegez minket. - mondta mosolyogva anya. - Mért jöttél el hozzánk? - kérdezte.

- Roxit el szeretném vinni hozzánk,hogy megköszönjük a tegnapi napot és ez alkalomból egy kicsit szórakoznánk. Ne gondoljanak rögtön rosszra csak először bemutatnánk néhány barátainknak,majd egy kisebb karaoke bulira elvinnénk. - mondta kedvesen Louis majd mind a ketten vártuk az ítéletet.

- Nyugodtan mennyel el Roxi, úgy is tavaszi szüneted van az iskolában csak ne történjen semmi baj. - mondta az elején nekem majd a végét Louis-nak mondta.

- Köszönjük - mondtuk egyszerre Louis-sal mire döbbenten néztünk egymásra.

- Te menj öltözni én addig megvárlak itt lent. Laza ruhába gyere! - mondta mosolyogva Louis majd utamra engedett. Felrohantam a szobámba azon belül is a fürdőszobába ahol megmostam az arcom,fogat mostam,megfésültem a hajam és egy kis fekete sminket raktam magamra. A ruha az egy fekete nadrágból egy blúzból a többi karkötőhöz egy fekete karkötőt adtam hozzá és a kék színű Vans cipőmből állt. Felvettem őket ,még egyszer megnéztem magam a tükörben majd le mentem a többiekhez. Mielőtt bementem volna a konyhába megnéztem az órát,hogy hány perc alatt készültem el és láss megint csodát, fél óra alatt sikerült. Bementem a konyhába,ahol Niki reggelit evett,anya,apa és Louis beszélgettek. Ahogy bementem minden szem rám szegődött

- Elég laza? - kérdeztem Louist,aki végig mért tetőtől-talpig majd a szemembe nézve válaszolt.

- Tökéletes - mondta mosolyogva. - Mehetünk? - kérdezte mire bólintottam.

- Érezzétek jól magatokat! - mondta anya miközben megöleltem. Apát és Nikit is megöleltem majd adtam egy-egy puszit mindenkinek és  elindultunk Louis-sal.

- Kedves a családod - mondta már a kocsiban Louis.

- Köszi. Nagyon szeretem őket bár néha Niki az idegeimre megy. - mondtam neki mosolyogva mire felnevetett. - A te családod milyen? - kérdeztem tőle mivel tegnap ezeket nem beszéltük meg.

- Hu. Hát, az enyém jó nagy. Van hat testvérem és egy féltestvérem. - mondta mire döbbenten néztem rá.

- Lányok vagy fiúk? - Louis erre a kérdésre elnevette magát majd rám nézet,mert piros lámpánál álltunk.

- Hat lány a féltestvéremmel együtt és egy fiú rajtam kívül. - mondta mire én lefagytam. Öt lánnyal nevelkedett fel egész életében. Durva.

- Azta - ennyit tudtam csak kinyögni. - Oké. Még milyen a családod? - folytattam a faggatózást.

- Mért érdekel? - kérdezett vissza.

- Te láttad az én családom akkor most mesélj a sajátodról - mondtam neki mosolyogva. Louis elnevette magát majd folytatta.

- Oké. Az anyukámat Jay-nak hívják az igazi apámat pedig Troy-nak. - értetlen fejet vágva néztem rá. - Anyukám 3-szor házasodott. Az igazi apámmal Troy-yal,az egyik mostohaapámmal Mark-kal és a másik mostohaapámmal akivel most is együtt élnek boldogon Dan-nal. Az én nevem Louis Troy Austin lenne,de mivel kiskoromban elváltak a szüleim ezért átvettem a Tomlinson nevet Mark-tól. Mark-tól van Lottie,Fizzy,Daisy és Phoebe a húgaim. Később anyáék elváltak majd anya találkozott Dan-nal. A mai napig együtt vannak ők és nem régen született meg Ernest és Doris. Troy-nak van pedig egy lánya aki a féltestvérem Georgia. De velük már nem tartom a kapcsolatot. - fejezte be a történetet. Hát,meglepődtem nem is kicsit. Nagy családja van,voltak bonyodalmak,de most már minden jó. Milyen érdekes,hogy lányok körében nőtt fel. Női uralom volt a házukban. Annyira elmerültem a gondolataimban,hogy nem is vettem észre,hogy megérkeztünk csak akkor amikor Louis kinyitotta nekem az ajtót és a kezét nyújtotta. Elfogadtam a segítséget majd kiszálltam a kocsiból.

- Ó Louis, - fordult felém - kik lesznek itt? - kérdeztem meg. Azt mondta,hogy lesznek itt mások is.

- Majd meglátod - kacsintott egyet majd kinyitotta az ajtót és beengedett. Ahogy beléptem a házba rögtön elámultam. Nem nagy,de nem is kicsi a lakásuk. Az ajtó után a nappalival találom szemben magam,ahol van egy fehér színű kanapé,előtte egy csúcs szuper tévé. Az egész fal márvány színű, a padló pedig tölgyfa fából van. A nappaliban található még polcok ahol könyvek,képek,DVD-ék találhatóak. A nappali mögött van a konyha,de van egy kisebb bárpult ami a nappali és a konyha között található. A konyhába egy lengő ajtóval lehet bejutni ,ahol minden bútor fából van,de pultoknak a teteje fekete színű márványkőből van. A padló ugyan olyan mint a nappaliban. Egyszerűen gyönyörű! Még nem is láttam az egész házat,de már elvagyok varázsolva.

- Jössz? - kérdezte Louis mögöttem mire megfordultam ő meg az udvar felé bökött. Én egyet bólintottam majd utána mentem. Az udvar az jó nagy. Van medence,egy focipálya és egy kisebb kert,ahol virágok vannak. Ahogy az udvarra értem rögtön lefagytam,mert nem csak a fiúk voltak ott hanem a Little Mix banda is. Ők a kedvenceim!

- Istenem! - mondtam majd megálltam. Louis lepacsizott a fiúkkal a lányokat megölelte majd be akart mutatni,de mivel nem voltam mögötte ezért körbenézett majd mikor meglátott,mindenki odajött hozzám. A fiúk megöleltek amire már tudtam reagálni majd bemutatkoztam a lányoknak.

- Sziasztok! Roxana Black vagyok hatalmas rajongótok,minden dalotokat imádom és titeket is. - mondtam el egy szuszra. - Ja,és nem kell bemutatkoznotok,tudom a neveteket. - tettem hozzá még mire a lányok elnevették magukat.

- Hát,ez nem lehet! Amikor velünk találkoztál akkor nem így reagáltál,de nekik igen. Ez felháborító! - mondta Niall,mire a lányok és én nevettünk.

- Tudod,Niall amikor veletek találkoztam nem is ismertelek titeket,de a lányokat az elejétől fogva ismerem. Én nem One Direction rajongó voltam,hanem Little Mix-es. - mondtam neki el mire lehajtotta a fejét majd inkább elment hozni magának kaját.

- Most már a rajongójuk vagy Roxi? - kérdezte Perrie. Tudja a nevem! Tudja a nevem!

- Most már igen. - mondtam mosolyogva a srácoknak mire Niall is visszatért egy szendviccsel a kezében.

- Ha a rajongónk vagy,biztos van egy kedvenc számod. Melyik az? - kérdezte Jade.

- Hu,ez nehéz kérdés. Hát,mindegyik számotokat szeretem,de talán a Black Magic a kedvencem. - mondtam nekik mosolyogva.

- Akkor halljunk énekelni. - mondta Jesy mire lefagytam. Mi? Hogy én nekik énekelni? Jesszusom! De…de én nem merem!  Mivel látták a lányok,hogy nem szólaltam meg ezért tovább bíztattak engem.

- Figyelj, - kezdte Leigh-Anne - mi lenne ha együtt énekelnénk el? - vetette fel az ötletet,ami nekem már jobban tetszett.

- Ha nem baj - mondtam nekik mire nemlegesen rázták a fejüket.

- Akkor gyere! - mondták mire én értetlen fejet vágtam. - Itt kint énekelünk a fiúk előtt. - tette hozzá Jade. Nem baj a fiúk előtt már énekeltem. A medence és a focipálya között van egy kisebb terület,ahol egy tábortűzön kívül semmi más nem volt. Gondolom itt szoktak néha tábortűz mellett beszélgetni,grillezni vagy akár piknikezni. Most mi énekelni.

- Akkor Black Magic,a refréneket énekeld velünk és érezd jól magad. - összegezte Perrie mire bólintottam majd Jade elővette a telefonját,megkereste a számot és felcsendültek az első hangok. Onnantól kezdve csak a zenére figyeltem.

Louis szemszöge

A lányok elkezdtek énekelni,de én csak Roxit tudtam nézni. Egyszerűen elképesztő! Laza,sportos,tehetséges és gyönyörű. Egy szóval;tökéletes. Tegnap mikor beszélgettem vele csak a mosolyát tudtam nézni. A négy tulajdonságát könnyű volt kitalálni,hiszen csak rá kell nézni. Most is ahogy énekel mintha szabadság venné körül és csak ő és a zene van. A zene az élete. A mondat ami a lábán van,a mondat ami igaz rá. Kevés embert láttam aki így élvezi a zenét. Minden énekes vagy énekesnő jól énekel,de szeretik is? Nem a hírnévre gondolok vagy a rengeteg pénzre,hanem arra amikor fel mennek a színpadra és elkezdenek énekelni,akkor érzik-e azt az érzést,hogy ez az életük? Roxi igen. A zene benne van a testében,a lelkében és a szívében. Érdekes,hogy Roxi nem ment az X-factor válogatóra. Vagy csak hazudott? Ahogy közeledtek a lányok a végére annál jobb volt hallgatni. A végén mi kurjongattunk és tapsoltunk a lányoknak. Roxi egyszer rám nézett mire rámosolyogtam ő meg vissza.

- Ez elképesztő volt Roxi. - mondta neki Perrie. - Nem is mondtad,hogy ilyen jól énekelsz.

- Nem kérdezted. - mondta Roxi mire mindenki nevetett.

- Mi tudtuk. - kiáltott fel Niall.

- Úgy tudtátok meg,hogy tegnap leskelődtetek. Nem igaz? - kérdezte.

- Dehogyis. - vágta rá mindenki kivéve én. Én csak csendben hallgattam őket.

- Meg szerintem nekem nincs jó hangom csak ti mondjátok hogy meg ne sértődjek. - mutogatott össze vissza miközben magyarázott. Mi csak kidülledt szemmel néztünk rá. - Mi van? - kérdezte.

- Gyere mutatok valamit. - mondta Liam mire mindenki követte őt. A stúdióba mentünk. Ahogy beértünk mindenki ment a kisebbik stúdióba ahol felvesszük a dalt és segítünk rajta. A nagyobbikban ahol a dalokat énekeljük fel, ott Roxi ámulattal nézett körbe. Rengeteg gitár található ott,de van dob felszerelésünk és zongoránk is.

- Készen állsz Roxi? - kérdezte Liam a hangosbemondón. Ahogy meghallotta a hangot Roxi megfordult és ránk nézett.

- Mire? - kérdezett vissza.

- Énekelsz egy kicsit. - kacsintott egyet Liam mire Roxi ijedt fejet vágott. - Nyugi,nem lesz baj. Csak énekelsz mint az előbb,de most nem a lányokkal hanem egyedül. Annyit kérek,hogy fed föl a fejhallgatót,berakok egy zenét és annak az egy részét felvesszük. - mondta Liam nyugodt hangon. Már nyitotta a száját Roxi,de Liam megelőzte. - Igen, ismerni fogod a számot. - mosolygott rá mire bólintott Roxi. Liam kinyomta a bemondott és elindította a zenét.

Roxi énekelt egy kicsit majd Liam behívta hozzánk,hogy hallgassa meg. Ahogy Roxi bejött Liam elindította a felvételt,amin hallani lehetett,hogy Roxi gyönyörűen énekel. A felvétel végén mindenki Roxi-ra nézett.

- Hallottad? Fantasztikusan énekelsz. - mosolyogtam rá mire rám nézett egyenesen a szemembe. Gyönyörű tengerkék szemek,mint nekem.

- Köszi. - mondta majd elvette a tekintetét és a többiekre nézett. - Mindannyitoknak köszönöm. - mondta a többieknek is mire mindenki rámosolygott. Ezután mindenki kiment a nappaliba kivéve Roxi,aki ott maradt  és nézte az előtte lévő falat.

- Jössz? - fordultam vissza hozzá kíváncsian.

- Mindjárt megyek. - mondta nekem mire bólintottam majd én is mentem a nappaliba a srácokhoz.

Roxi szemszöge:

Hihetetlenek ezek a srácok! Csak azért,hogy bebizonyítsák,hogy gyönyörűen éneklek,ide hoznak a SAJÁT stúdiójukba és azt kérik,hogy énekeljek,amit aztán meghallgatok. Mi a véleményem? A fiúkról az,hogy hihetetlenek,az éneklésről (ami a sajátom) nem tudom. A fiúk most bebizonyították,hogy jól éneklek,de mi van ha valamit csinált vele Liam,hogy így hangozzon. Vagy akár egy másik énekesét mutatták. Egyszerűen nem tudom elfogadni,hogy én így tudok énekelni azok után ami történt. Tegnap mikor Niall kérdezte,hogy mért nem jelentkeztem az X-factorba lepörgött előttem,hogy mért is nem. Azóta a napig mindig úgy gondolom,hogy nekem nincs jó hangom. Mindenki csak hazudik. Miközben ezen gondolkoztam elképzeltem,ahogy a fiúk új dalra próbálnak. Leülnek a zongorához vagy gitáron játszanak akár a ritmust megadják,egyszerűen hihetetlenek,mire képesek. Több millió lány falán ott vannak. Most már értem mért is. Viccesek,kedvesek,jóképűek. Egy szóval; tökéletesek.

Miután befejeztem a gondolkodást kimentem a srácokhoz ,akik játszottak valamit míg a lányok elmélyülve beszélgettek. Úgy gondoltam,hogy nem zavarok senkit,ezért bementem a konyhába készíteni valami kaját. Gyorsan összedobtam néhány szendvicset,amiből egyet megettem én,majd kimentem az udvarra. Ahogy kiléptem egy kis lágy szellő fújta meg az arcom. Hát igen,közeledik a nyár,az érettségi és a sok tanulás. Szenvedni fogok,de meg fog érni. Levettem a cipőm és mezítláb kezdtem járkálni a fűben. Kellemes érzés volt. Mintha egy mezőn lettem volna ahol senki nincs csak én. Az ég felé néztem,ahol épp ment le a nap. Mikor kicsi voltam anyáékkal elmentünk egy hegytetőre,ahol a naplementét néztük meg és közben beszélgettünk. Tinédzser koromban ha valamin gondolkodnom kellett mindig odamentem. Csak néztem a naplementét és mindig találtam megoldást a problémámra. Most csak néztem,ahogy megy lefeküdni a nap.

- Gyönyörű,nem? - kérdezte valaki mögöttem,de nem ijedtem meg. Tudtam,hogy Louis az. Megismertem a hangját.

- De,az. - válaszoltam neki. Éreztem,hogy mellém jön és rám néz. - Kiskoromban sokat néztem a szüleimmel a naplementét. Mindig megnyugodtam. - mondtam neki felé fordulva. Rám mosolygott,mire nekem is mosolyognom kellett.

- Köszi a szendvicseket. Mindenki örült neki. - bökött az ajtó felé,ahol mindenki minket figyelt.

- Jó mezítláb lenni? - kiáltotta Jade.

- Próbáld ki. - kiáltottam vissza,mire megvonta a vállát,levette a magas sarkúját majd felénk jött. - Na,milyen? - kérdeztem nevetve.

- Fantasztikus érzés. Mintha szabad lennék. - mosolygott rám majd megfogta a kezem és elkezdtünk rohangálnia a fűben. A lányok megunták a semmit tevést ezért ők is csatlakoztak hozzánk mezítlábbal. Nevetve rohangáltunk,miközben jól szórakoztunk. A fiúk az ajtóból néztek minket,de már ők is nevettek.

- Szelfi! - kiáltott fel Perrie majd lefotózott minket. Még egy kicsit rohangáltunk,majd bementünk a fiúkhoz.

- Na,milyen volt? - kérdezte Harry. A lányokkal egyszerre rávágtuk,hogy nagyon jó,mire megint elkezdtünk nevetni. - Oké. Figyeljetek,fél óra múlva indulunk addig készüljetek el. - mondta mire a lányok bólintottak és mentek föl az emeletre,de én ott maradtam és Louis-ra néztem. Louis felállt odajött hozzám majd mosolyogva megszólalt:

- Mondtam,hogy elmegyünk egy kicsit bulizni.

- De hova is? - kérdeztem vissza.

- Legyen meglepetés. - kacsintott mire nevettem majd a lányok után mentem. Fent a lányokkal kisminkeltük magunkat miközben én kérdezgettem,hogy tudják-e hova megyünk,de nem válaszoltak rá. Ahogy kész lettünk nagy nevetés közben lementünk a fiúkhoz.  A fiúk teljes felszerelésben,mosolyogva néztek ránk.

- Hölgyek - mondta Zayn majd megcsókolta kedvesét. A fiúk elismerően bólintottak,mire mosolyogva megforgattam a szemem. Felvettük a cipőnket majd elindultunk. Két kocsival mentünk. Az egyiket Louis vezette,amivel én,Zayn,Perrie és Jade mentünk,a másikat Liam,amiben a többiek voltak,azaz Niall,Harry,Jesy és Leigh-Anna. Az út közben sokat nevettünk és beszélgettünk míg oda nem értünk. Egy kisebb szórakozó helyre mentünk. Bent a fiúk rögtön a bárpult felé mentek míg a lányok helyet kerestek. Nem voltak sokan,de kevesen sem. Volt egy színpad, ahol karaokézni lehetett vagy a DJ volt. Kiss fény volt ami kellemes hangulatot hozott. A hangszórókból zene ment,amire emberek táncoltak. Miután kibámultam magam a lányokhoz csatlakoztam. Útközben találkoztam a fiúkkal és segítettem nekik az italok cipelésében. Az érdekes az volt,hogy nem ismerték meg a fiúkat és a lányokat sem. A lányokhoz érve leültünk majd elkezdtünk beszélgetni. Fél óra múlva az egyik kedvenc számomat hallottam meg,amire mindig táncolnom kell.

- Bocs,de én mentem. - mondtam a skacoknak majd bementem a tömegbe és elkezdtem táncolni. A szám vége után visszamentem az asztalunkhoz majd leültem Louis mellé,akinek a kezében egy kis vodka volt.

- Jól táncolsz. - mondta Jesy,mire megköszöntem. - Hogy tudsz ilyen jól táncolni? - kérdezte.

- Gyere és megmutatom. - mondtam mosolyogva majd elvettem Louis-tól az italát,amit lehúztam egyszerre. A vodka égette a torkomat. - Köszi. - kacsintottam rá,mire nevetve rázta a fejét. Jesy kezét megfogtam majd a tömegbe húztam,ahol elkezdtünk ketten táncolni. Annyira jól éreztük magunkat,hogy észre se vettem amikor Perrie mellém jött és ő is  táncolni kezdett.

- Figyelem emberek,eljött az idő amikor is kiválasztunk két embert akiknek itt a színpadon kell énekelni egy duettet. - mondta a színpadon egy férfi,mire mindenki tapsolt. - De most egy névtelen ember adott két nevet akiknek énekelni kell. - folytatta mire a közönség üvölteni kezdett. - A két ember nem más mint - hatás szünet - Roxana Black és Louis Tomlinson. Gyertek ide fel! - Mondta mire egymásra néztünk Louis-sal és értetlen fejet vágva elindultunk a színpad felé. Abban biztos vagyok,hogy az egyik srác csinálta ezt. Louis-sal felmentünk a színpadra a férfi mellé. - Na szóval,a névtelen ember a számot is megadta,amit énekelnetek kell. Ez nem más mint; James Arthur-tól az Impossible. Jó szórakozást! - mondta mire bólintottunk majd megkaptuk a mikrofonokat. Louis-sal meg akartam beszélni,hogy melyik részt kiénekelje,de amikor felé fordultam elkezdődött a zene. Megbeszélés nélkül Louis rám nézett majd elkezdett énekelni miközben a szemével nyugtatott. Az első refrén végéig ő énekelt majd én. Felemelő érzés volt énekelni. A második refrén végéig én énekeltem majd az utána lévő kis rész Louis énekelte,amikor is egy felfoghatatlan érzést éreztem miközben énekelte. Az utolsó refrént együtt énekeltük el egészen a végéig. A dal végén hatalmas tapsot kaptunk a közönségtől. Meghajoltunk majd lementünk a színpadról. Oda mentünk a srácokhoz akik gratuláltak majd beszélgettünk még egy kicsit majd elindultunk. Arra már nem emlékszem,hogy hova kerültem,mert a kocsiban elaludtam,de bízok a lányokban,hogy nem hagynák,hogy valami hülyeséget csináljanak a fiúk velem. Remélem.