2016. július 4., hétfő

Prológus

Sziasztok!!
Ez a legelső blogom,amit már rég óta terveztem ,de soha nem volt időm elkezdeni. Mivel nyár van,ezért most már van időm,de majd ha vége van a vakációnak akkor is megpróbálom folytatni. Remélem szeretitek a One Direction-t,mert ez a történet arról fog szólni. Tudom,hogy most szünetet tartanak.de mivel sok más blogot olvastam,ezért én is kedvet kaptam. Nagyon sok ötletem van,ami remélhetőleg nektek is tetszeni fog. Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást kívánok. A véleményeket ne felejtsétek!!
Jó szórakozást!!!



- Siess már Roxi! Lefogjuk késni miattad. - mondta Niki miközben fel-alá járkált azért,hogy induljunk már el.
- Figyelj Niki,felőlem elmehetsz egyedül is csak számíts arra,hogy nem fognak beengedni!- feleseltem vissza a SAJÁT húgomnak.
- Roxi,kérlek szépen! Megígérted anyának és nekem,hogy elviszel engem. Kérlek szépen!- könyörgött és bevetette a boci szemeket is. Hogy tudnék neki nemet mondani? A válasz egyszerű;sehogy,mert ő a húgom akkor is,ha néha kibírhatatlan.
- Jó. - adtam be a derekam. - Várj még öt percet . Oké?-bólogatott majd elindult a szobája felé,de hirtelen visszajött és megölelt engem.
- Szeretlek Roxi!- mondta aranyosan.
- Én is téged!- szorítottam magamhoz.
Néhány perc után elengedtem,majd neki láttam öltözni. Nagyon nem öltöztem ki,mert csak egy koncertre megyünk és oda úgyis laza öltözék kell. Ezért felvettem egy szűk,fekete nadrágot a szürke "Make Love" feliratú pólómmal hozzá egy szürke sapkát. A körmöm már ki volt festve feketére. Miután felöltöztem bementem a fürdőbe,ahol kisminkeltem magam. Egy kis szempilla spirált használtam a szememhez majd a szemhéjamat kihúztam fekete szem ceruzával. Majd az ajkamra kentem egy kis rúzst. Ahogy kész lettem ezzel már mentem is le az előszobába felvenni a kedvenc fekete Vans cipőmet. A húgom már lent volt és búcsúzott anyáéktól.
- Sziasztok! Majd akkor jövünk. - mentem oda hozzájuk miközben felvettem a cipőmet. Adtam nekik két-két puszit és elindultunk volna ha anya nem állít meg minket az ajtóban.
- Vigyázzatok magatokra! Ne gyertek későn! Vigyázz a húgodra!- bólintottam majd megöleltem anyát és elindultunk. Mikor kiléptünk az ajtón hideg levegő csapta meg az arcom. Nem csodálkozom hisz Londonban élek ,ahol mindig hideg van. Bocsánat elfelejtettem bemutatkozni. Roxana Black vagyok,18 éves,Londonban élek a szüleimmel és a húgommal;Niki Black-kel. A tánc az életem,de mellette énekelek, gitározok és focizok. Igen jól olvastad focizok. Nem lányos,de hát én szeretem. Március van, azaz 2 hónap és érettségizek. Van két legjobb barátnőm;Zoe Smith és Chloe Williams. Velük szoktam táncolni egy csapatban. A húgommal most egy One Direction koncertre megyünk,mert megígértem neki. Igen, a húgom ismeri őket,de én nem. Mindenki azt mondja,hogy fantasztikus a zenéjük,de én majd azt eldöntöm. Annyira elgondolkoztam,hogy észre se vettem,de már megérkeztünk a 02 arénába. Hosszú kígyózó sor állt,de viszont gyorsan haladt. A bejáratnál két nagy "gorilla" állt,akik kérték a jegyeket. Az egyiknek odaadtam,aki szakított rajta egy kicsit ezzel jelezve,hogy mi már voltunk. Beléptünk az arénába,ahol körülbelül a fél város ott volt vagy még többen. Rögtön megfogtam Niki kezét,hogy el ne hagyjam. Miután megtaláltuk a helyünket leültünk és vártunk a kezdésre. A húgomon láttam,hogy nagyon izgul,de lehet,hogy örül.
- Izgulsz vagy örülsz húgi?- mosolyogva kérdeztem tőle.
- Is-is. - mondta még mindig feszülten.
- De miért? Nem te vagy a színpadon. - böktem a színpad felé.
- Tudom ,de akkor is izgulok,mert azt akarom,hogy minden jól sikerüljön és örülök,mert itt vagyok egy One Direction koncerten és a legjobb,hogy veled. - mosolyogtam el miközben mondta. - Legalább te is megismered őket. - na erre a mondatra kuncogtam egyet majd magamhoz öleltem.
- Aranyos vagy nagyon! - súgtam a fülébe. Ekkor sötét lett az egész arénában és mindenki elkezdett sikítani még a húgom is,aki a fülembe üvöltött.
- Bocsi. - mondta,de én csak legyintettem egyet a kezemmel. Nincs semmi baj max egy egész nap nem fogok hallani semmit. De nagy baj nincs. Miután ezt a jó beszélgetést letudtam a fejemben a koncertet figyeltem. A srácoknak tényleg jó zenéjük volt. Volt romantikus, lassú és gyors,ami táncolható volt. Nekem személy szerint az utóbbi tetszett,mert mindig kitaláltam egy táncot a fejemben. A koncert alatt a székemnek a karfáján doboltam a ritmust,amit gyorsan megtaláltam. Időközben megtanultam a neveket. A legfiatalabb banda tag Harry Styles a "Fürtös". Gondolom a hajáról nevezték el így. A fekete hajú,barna szemű Zayn Malik a "Badboy". Szerintem nem az, bár én most látom először. A legmagasabb Liam Payne, akit csak "Daddy Diraction"-nak neveznek. Akkor biztos ő legkomolyabb a csapatból. A szőke hajú,ír származású Niall Horan a "Haspók". Állítólag azért nevezik őt így,mert mindig eszik. Elég érdekes. Az ötödik tag,aki egyben a banda legidősebb tagja Louis Tomlinson a "Mókamester" vagy a "Répafiú". A "Mókamester"-t elhiszem,mert eddig a koncert alatt - az éneklés mellett - hülyéskedett. A "Répafiú" név meg érdekes,de hát ha szereti a répákat akkor érthető. De azért kíváncsi vagyok,hogy a való életben is ilyen vicces-e ő. A koncert fele eltelt már,eddig hülyéskedtek és énekeltek. Éppen elkezdtek volna énekelni,de Harry megállította őket, majd megszólalt.
- Várjatok skacok! Elfelejtettünk egy fontos dolgot. Méghozzá azt ,hogy a közönségünknek tartozunk egy meglepetéssel. - Erre a mondatra az egész stadionban elkezdtek üvölteni,kivéve én. - Emlékeztek? - folytatta Harry. A többiek bólintottak és Liam átvette a beszélést.
- Igen,emlékszünk. - kétlem,mert akkor nem kezdtetek volna énekelni. - A meglepetésünk pedig az,hogy a reflektor fények segítségével valakit véletlen szerűen kisorsolunk,aki egy egész napot eltölthet velünk. - Ez most komoly? Miközben én csodálkoztam a körülöttem lévőek sikítottak vagy sírtak. Gondolom az örömtől.
- És,aki a koncert után találkozik velünk a kulisszák mögött. - mondta a "Mókamester",de én csak csodálkoztam. Hogy mi van?
- Bárcsak én lehetnék az a szerencsés! - szomorodott el a húgom. Erre én csak megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem.
- Niki,nincs semmi baj,ha nem te leszel az,aki eltölthet velük egy napot,attól te még különleges vagy,mert itt vagy egy One Direction koncert. Tudod,hogy ez nálunk ritka,mert nem vagyunk annyira gazdagok. - Bólintott a húgom. - Különben is egy a milliárdhoz,hogy pont mi leszünk azok. - Mire ezt kimondtam,már reflektor fények világítottak rám. Ez nem lehet igaz! Ez lehetetlen! Ez csak egy vicc!
- Meg van a győztesünk! - kiáltották fel egyszerre,de én meg sem tudtam mozdulni,mert sokkot kaptam .
- Uram atyám! - suttogtam magam elé.
- A koncert után arra kérünk téged,hogy gyere hátra az öltözőkhöz majd ott fogunk találkozni. Oké? - kérdezte Liam,de én még mindig nem mozdultam. Néhány másodperc után rájöttem,hogy válaszolnom kéne,ezért bólintottam egyet. - Szuper akkor folytatódjon a koncert! - kiáltott fel majd elkezdtek énekelni.

Néhány dalig meg sem mozdultam,mert még mindig nem hittem el,hogy ez velem történik. Aztán eszembe jutott Niki,hogy ő mennyire akart találkozni velük és most még személyesen is láthatja őket. Asszem szereztem egy felejthetetlen élményt neki meg hát magamnak is. Később már a koncertet figyeltem és vártam a végét.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett, mindenképpen folytasd ;)
    De amúgy Roxiék angolok, vagy magyarok, akik Londonban élnek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen,mindenképpen folytatni fogom.
      Egyébként Roxiék angolok,akik Londonban élnek.

      Törlés